Pátka: lehet, hogy le kell halászni a tározót

– Pátka állapota a legkritikusabb, jelenleg 370-380 centiméter közötti a tározó szintje – mondta Urfi Tamás ügyvezető. – Az elmúlt időszak kevés esője hozott ugyan némi javulást, de nem sokat segített rajtunk. A vezetőséggel bejártuk a vízterületet, végiglábaltuk a medret. Még sok helyen, például az alsó tórészen, a zsilipnél akad mélyebb víz. Szerencsére az augusztus 20-i nagy légnyomásesést viszonylag jól vészelte át a tározó, csak némi, nem jelentős süllő-elhullást tapasztaltunk.  

Mivel a Zámolyi-víztározó már régóta teljesen le van eresztve, minden csapadék a Pátkai-víztározóba kerül a vízgyűjtő területről. 

– Ha az őszi és a téli csapadék megérkezik, bízunk abban, hogy eléri a 450 centit a víz szintje – folytatta Urfi Tamás. – Ha így történik, neki merünk vágni a következő szezonnak, ha nem, abban az esetben biztos, hogy halászni kell. Egyelőre nem teljes lehalászásra gondolok, de a téli időszakban, amikor a mély részen együtt van a hal, hatékonyan csökkenteni lehet a kopoltyúszámot a tározóban.  

Korábban a szövetség arra biztatta a horgászokat, vegyék ki részüket a kopoltyúszám csökkentésének folyamatából, és ennek meg is lett az eredménye: bár néhányan félreértették a felhívást.  

– Többen is sokat fognak, de aki azt gondolja, most már számolatlanul el lehet vinni a halat, az téved, továbbra is csak a törvényi kereteken belül, területi jeggyel és a napi kvótának megfelelően szabad ezt megtenni. Egyelőre várunk, mert minden bizonytalan.   

Fehérvárcsurgón van elég víz és a tározó jól horgászható annak ellenére, hogy a Gaja-patakon át a Bakonyból nem nagyon érkezik utánpótlás. A HOFESZ-nél végig kell gondolják azt is, mi legyen a pisztrángos patakkal, hiszen csaknem kiszáradt. A szövetség gondozta többi vízterülettel horgászati szempontból nincs nagyobb gond, a Dunán alacsony vízállással is lehet horgászni, rendben van a Nádor-csatorna és a Sárszentmihályi-víztározó is. Más kérdés, mi lesz a haltermeléssel, ez pedig minden egyesületet érint.  

– Küzdünk mi is, mint malac a jégen. Tácon üzemeltetünk egy hatvanhektáros tóegységet, közel egy méter víz hiányzik, nem is tudjuk tölteni. Hiába segített a vízügy azzal, hogy a Malom-csatorna több mint négy hétig el volt zárva, ha átvészeljük az őszt, végig kell gondolni, hogy el merjük-e ereszteni a vizet, azaz a teljes lehalászás mellett döntsünk, vagy „nagyvízi” lehalászást kezdjünk. Ez a helyzet mindenki számára kritikus. Azért a horgászvizeinkben folyamatos a telepítés, természetesen Pátkát leszámítva. Nem vásárolunk, a saját magunk megtermelte halat telepítjük, és ez jó megoldás ebben a helyzetben. 

A halastavak eddig is sok gonddal küzdöttek, hiszen a kormoránok tömege pusztítja az egy- és kétnyaras állományt, a háromnyaras példányokat pedig az aszály tizedelte meg. Nagyon drága lett a takarmány, főként a jó minőségű haltáp ára emelkedett az egekbe. Urfi Tamás úgy véli, ez a helyzet átalakítja majd a hazai haltermelés és horgászat világát.  

– Ez egy ördögi kör, nehéz lesz mindenkinek, főleg az egy településhez kötődő kis egyesületeknek, akik kis tóval, pár millió forintos éves bevétellel rendelkeznek. Nem mindegy, hogy 650 forintért vásárolják a halat, mint két éve az intervenció idején, vagy a jelenlegi áron, 1600-1700 forintért. És ha kevesebb lesz a hal, biztosan még jobban visszaesik a horgászturizmus.