A forradalom hőseire emlékeztek Pákozdon (videó, képgaléria)

Katonai tiszteletadás mellett, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar közreműködésével emlékeztek Pákozdon a forradalom hőseire és áldozataira, mindazokra, akik életüket adták hazájukért. A 66 évvel ezelőtti eseményekhez kapcsolódva Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium protestáns tábori lelkésze osztotta meg a jelenlévőkkel emlékező gondolatait.

– Boldogabb korokban a szabadság olyan természetes, mint a lélegzetvétel, de ha nincs szabadság, hihetetlen erőfeszítésre vagyunk képesek, hogy újra szabadok lehessünk. Ezt a szabadságvágyat és a szabadságszeretetet ünnepeljük ma, és minden október 23-án. Nehéz megszólalni, amikor múltunk fájó és egyik legfelemelőbb pillanatára emlékezünk. Arra a történelmi pillanatra, amikor egy hazug, erőszakos, elnyomó hatalom ellen fellázadtak az elnyomottak és becsapottak. Nehéz ma megszólalni, mert évtizedeket kellett várnunk arra, hogy az előbbi gondolatokat megfogalmazhassuk és kimondhassuk. Fél évszázadot kellett várnunk arra, hogy a hazugságot hazugságnak mondhassuk, és a hatalmasokat ne kelljen jótevőkként ünnepelni. – mondta beszédében Oláh Emil.

A lelkész arról beszélt, bölcsességre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy féktelen indulataink vagy gyávaságunk ne térítsen le arról az útról, amin járnunk kell. Ez a kettő együtt hozhatja el nekünk az igazi 66. esztendőt, amikor fellélegezhetünk és bilincseket oldhat fel a tiszta emlékezés.

– Október 23. megünneplése nem arra hivatott, hogy a gyászos emléket felidézzük, hanem hogy elsősorban arra emlékezzünk, amikor az ország népe képes volt a terror évei után felszabadultan hinni, reménykedni és cselekedni. – magyarázta.

Az emlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezése után három kiemelkedő személy – Hajdú Szabolcs, Marián István és Pintér Lajos – hagyatékára és tárgyi emlékeire alapozva nyílt meg az ’56-os emléksarok. A kiállítást Longauer Tibor, az 1956-os Pesti Srác Alapítvány alelnöke nyitotta meg.