Takács Istvánné Erzsébet: Szívemet megtölti a szeretet és a boldogság!

Apró kezek dagasztanak,/mézeskalács készül./Fahéj, ánizs és akácméz,/mind-mind bele kerül – hangzik Gyarmati Viki Mézeskalács című verse. És bizony-bizony ennek a jegyében telt a sárosdi egyesület ünnepi hete.

– Az egyesület tagjaival lázasan készültünk a karácsonyra már november elejétől. Mint már minden évben hagyomány nálunk, hogy megszervezzük a gyerekek és felnőttek részére a mézeskalácssütést. Mondanom sem kell, hogy ez ebben az évben sem volt másképp – kezdte beszélgetésünket Erzsi néni, aki kifejtette, ehhez segítségül hívták régi barátukat, Schweininger Angélát Pákozdról. 

– Csodás alkotások és vidám hangulat jellemezte a karácsonyra hangolódó foglalkozást. Az ajándék készítő karácsonyi foglalkozások alkalmával, közösen egymást segítve készítettünk különböző díszeket magunk és családtagjaink és ismerőseink számára. Ebben az évben ajtó és asztaldíszek voltak a nagy slágerek. Mivel mindenki szép számú családtaggal rendelkezik, akit szeretett volna meglepni csodás ajándékkal elég sok időt igényelt az előbb említett díszek elkészítése. De nagy örömmel és izgalommal dolgozott mindenki. Csodás ajándékok kerültek ki a kezek közül! – tette hozzá Takács Istvánné Erzsébet. Mint mondta egyúttal az adventi várakozás jegyében kivették a részüket a település falukarácsonyából is és annak rendje és módja szerint, az évet is lezárták, áldott, békés karácsonyt kívánva tagjaiknak.

– Megszerveztük a községünkben a második adventi gyertyagyújtás műsorát, melyen csoportjaink a népdalkör és a néptánccsoport tagjai léptek fel. Kézműveseink pedig vásárt tartottak.  Feldíszítettük otthonunk a Kézműves ház ablakát. Az év végi az utolsó foglalkozás idején tartottunk egy kis összejövetelt, ahol megköszöntöttük azon társainkat, akik ebben az évben ünnepelték kerek (0-ra) vagy (5-re) végződő születésnapjukat és egyben csodás karácsonyi ünnepeket kívántunk egymásnak. 

Erzsi néni végül a családi karácsonyozásának titkaiba is beavatta portálunkat: 

– Az én családtagjaimnak horgolt díszeket készítettem ajándékba a vásárolt ajándékok mellé. Szeretik és várják ezeket a díszeket. Nálunk már hagyomány, hogy karácsony első napján a gyerekeink jönnek hozzánk és együtt ünnepeljük a szeretet ünnepét, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk. Közösen elfogyasztjuk az ünnepi ebédet és beszélgetünk. Az ünnepi ebéd olyan, ami tartalmazza mindenki kedvencét, csak egy kicsit dúsabb. A sütemények közül nem maradhat ki a diós, mákos kalács, négerkocka és a hókifli. Ebéd után az unokáink már nagyon várják mikor jön a Jézuska, mikor szólal meg a csengő, mely jelzi, hogy megérkezett. Csodás megható pillanat mikor megérkezik, mindenki ott van és együtt énekkelünk karácsonyi dalokat, meggyújtjuk a csillagszórókat. Ez az érzés számomra a legcsodálatosabb, hisz a régmúlt emlékeket idézi fel a lelkembe és egyben a jelen csodás pillanatát élhetjük át. Szívemet megtölti a szeretett és a boldogság! Talán ezzel éltetem és adom tovább az én régi csodás gyermekkori emlékeimet, melyet szüleimtől kaptam.