A hiszékenységért néha hatalmas árat kell fizetni

A FEOL-hoz nemrégiben egy olyan történet jutott el, amely akár Rejtő Jenő valamelyik regényében is szerepelhetett volna, mégis vannak, akik annyira segítenének, hogy – szó szerint is – hitelt adnak az ilyesminek. Vigyázat, ne tegyék, senki ne dőljön be a bűnözőknek! Erre figyelmeztet Vörös Ferencné rendőr alezredes, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője.

– Az ilyen üzenetek küldése, a kibertérben, online eszközök segítségével elkövetett bűncselekmények, csalások története nem újkeletű – mondta a FEOL-nak Vörös Ferencné rendőr alezredes. – Már évekkel ezelőtt tapasztalható volt a jelenség, hogy a csalók a világhálón, a közösségi médiában olyan személyeket kutattak fel, akikről látták, hogy egyedülállók, özvegyek. Próbáltak kapcsolatot létesíteni velük, akár házasságot is ígértek. Ha magányos valaki, könnyebben áldozattá válik. Az elkövetők jellemzően külföldinek, sokszor háborús övezetben élő, de egyébként jól szituált személynek tüntetik fel magukat vagy azt, aki „segítségre” szorul. Azt állítják, hogy nem tudnak hozzáférni a pénzükhöz, mert bezárták a bankokat vagy átmenetileg zárolták a folyószámlájukat, és képtelenek hazautazni. Olvastam olyan üzeneteket, amelyekből látszott, hogy a bűnözők nagyon kifinomult módszerekkel dolgoznak. A sértettek által korábban a közösségi médiában elhelyezett képekből, információkból jól ki tudják szűrni, hol a gyenge pont, ki és miről szeret beszélgetni. Ha az áldozat az állatokat kedveli, vagy az utazásért rajong, reagálnak rá, sőt, elhitetik még azt is, hogy ugyanazokat a zenét szeretik, azonos az ízlésük. Az üzenet címzettje pedig legtöbbször csak egy kapcsolatra, legalább egy jó szóra vágyik, és idővel azt veszi észre, hogy a csalóval „nagyon jól el tud beszélgetni”. Aztán idővel úgy érzi, felelősséggel tartozik a másikért, és elkezdi a pénzösszegek utalását. Az áldozat folyamatos érzelmi zsarolásnak van kitéve, mert valamit mindig ígér az elkövető, érzelmi csapdába csalja azt, akit kipécézett magának. Azt mondja, nagyon vágyik már a találkozásra, de nem tud utazni, mert átmenetileg nincs rá pénze. Arra is gyakran hivatkoznak, hogy megromlott az egészségi állapotuk, vagy más miatt kerültek bajba. Iszonyatosan nagy összegeket csalnak ki ilyen módon, az elkövetés módjának palettája pedig nagyon széles. Ma már az idősebb korosztály is egyre nyitottabb a világhálóra, és ha rájuk talál egy bűnöző, nagy lehet a baj, mert ez a korosztály nem csak hiszékenyebb, hanem segítőkészebb is, hiszen őket gyermekkorukban jellemzően arra nevelték, hogy segíteni kell az arra rászorulón.

– Meggyőzhető egy ilyen helyzetbe került idős ember egyáltalán arról, hogy téved?
–  Találkoztam olyan hölggyel, aki korábban fegyveres testületnél dolgozott, mégis beleesett egy ilyen csapdába. Az egész élete folyamán összegyűjtött pénzéből vásárolt családi házra vett fel hitelt csak azért, hogy támogassa az őt elektronikus levélben felkereső, hol kisebb, hol nagyobb összegeket kérő elkövetőt. De amíg saját maga nem tapasztalta meg, hogy csalás áldozata, nem hitt nekem. De ehhez gyakran hónapok kellenek, hiába mondják a családtagok, hogy ezt nem szabad, ezt nem kellene, sokan inkább hisznek annak az ismeretlennek, akit előtte még soha sem láttak.

– Önöknek, rendőröknek sem fogadják meg intő szavát az áldozatok? Mit tudnak tenni?
– Nagyon sok helyen igyekszünk megjelenni, megyünk falvakba, nagyobb településekre, nyugdíjasklubokba és iskolákba járunk előadásokat tartani. Rendszeresen ott vagyunk például a székesfehérvári piacon is, mindenhol beszélünk a kiberbűnözésről, az online és a bankkártyával kapcsolatos csalásokról, mert számtalan hasonló bűncselekmény létezik. A gyerekeken keresztül is igyekszünk elérni a felnőtteket, a szülőket és a nagyszülőket. Sajnos sokan meghallgatnak minket, de az érintettek addig, amíg saját maguk nem bizonyosnak meg arról, hogy csalás áldozatai, nem hisznek nekünk. Azt kérdezik maguktól: miért éppen őket akarná bárki becsapni, bántani? Nagy köveket kell megmozgatnunk a meggyőzés érdekében, és ha tízből egy áldozatot meg tudunk menteni, már az is jó eredmény. Mi azt szeretnénk, hogy senki se dőljön be a csalóknak, de nem tudjuk mindenkinek megfogni a kezét, tanácsokat adhatunk, de mindenkinek magának kell döntenie az igen és a nem között. Amíg valaki nem győződik meg arról, hogy ki van a másik oldalon, ki van a telefon vagy az internetkapcsolat végén, amíg nem találkozik az üzenet küldőjével személyesen, hatalmas felelőtlenség pénzt utalgatni.

– Ha megtörténik a feljelentés és nyomozás indul, milyen eséllyel lelhetők fel az ilyen elkövetők?
– Nagyon kifinomult eszközökkel dolgoznak, különböző internetes címekről küldik ezeket a leveleket. Lehet, hogy a csaló valójában Fehérváron van, de mi azt látjuk, mintha külföldön tartózkodna, vagy éppen fordítva történik ez. Nagyon nehéz őket utolérni. Nyilván léteznek eszközök a rendőrség kezében, de jellemzően mire egy ügy egyáltalán eljut a feljelentésig, anyagilag már tönkreteszik a gyanútlan áldozatot, és már árkon-bokron túl van az elkövető és már elköltötte a kicsalt pénzt. De sajnos nem csak anyagilag jelentős a kár, lelkileg is nagyon megviseli az áldozatot, amikor rájön, hogy a bizalmába férkőztek, becsapták, kisemmizték, miközben sok esetben elveszítették életük minden megtakarítását. Nagyon veszélyes vizekre evez az, aki bedől egy segítségkérő, valójában csaló levélnek. Én mindig azt szoktam mondani, hogy még szemtől szemben állva ismerősnek is veszélyes adni, de ismeretlentől valószínűsíthetően soha nem fogja senki visszakapni a pénzét.

– Azt hallottam, egy időben Afrikából tömegesen érkeztek ilyen levelek. Sőt volt, aki elutazott, hogy utánajárjon a történetének. Gondolom ennél rosszabbat nem is lehetne tenni…
– Az különösen veszélyes, ha valaki olyan helyre akar utazni, ahol sem a nyelvet nem beszéli, sem a szokásokat nem ismeri. Az ilyesmi iszonyatos felelőtlenség, mert fokozott az áldozattá válás kockázata és kizárt, hogy bárkinek a nyomára lehet bukkanni. El sem tudom képzelni, miként hiheti bárki, hogy sikerrel járhat.

– A FEOL által leírt konkrét eset is egészen hihetetlen: egy amerikai állampolgárról, ráadásul egy tábornokról szól, aki utcai lövöldözés áldozata lesz Afrikában, kórházba kerül, de nincs pénze. Mit szól ehhez a történethez?
– Elképesztő mesékkel szembesülünk a rendőrségen, általában valamelyik harmadik világbeli országban kerül szorult helyzetbe az „áldozat”, aki mindig jól szituáltnak adja ki magát, hogy azt éreztesse, meg tudja adni a pénzt. Bajban lévő amerikai állampolgárt az Egyesült Államok egyébként sem hagy hátra segítségnyújtás nélkül. Mindenféle történet születik, de ezeknek körülbelül annyi a valóságalapja, mint annak, amikor a mesében a farkas megeszi a nagymamát. A legjobb, ha a pénzt kérő, gyanús üzenetekre nem is válaszolunk. Egy ismerősömet érzelmi zsarolással tartotta a markában egy „nagyon jól szituált amerikai orvos”, aki a kitalált történet szerint Miamiban él, de éppen zárolták a számláját. Eljönne Magyarországra, mert szeretne Budapesten találkozni az üzenet címzettjével a repülőtéren, aztán majd együtt mennek tovább Miamiba, mert ott várja őket a Kánaán. Csak előbb küldjön a hölgy pénzt a magyarországi utazáshoz. A negyedik-ötödik levélváltás után azt mondtam a hölgynek, hogy annyit írjon: tanácsot kér egy rendőr ismerősétől. Soha többé nem kapott választ. Nagyon sok esetben a hozzátartozók is tehetetlenek, mert aki hinni akar valamiben, az meggyőzhetetlen. A bűvészről is tudjuk, hogy bűvész, aki előttünk mutatja be a trükköt, egy szemfényvesztést látunk, amit ő jól begyakorolt, mégis akad, aki elhiszi a mutatványt. Azt szoktam mondani, hogy az ilyen érzelemre és hiszékenységre alapozó csalók – lelki bűvészek.