Élete egyik legnagyobb élményéről mesélt a mezőfalvai Kovács István

Egy véletlen találkozás volt a miénk, éppen egy nyári táborba igyekeztem a Bregyóba tudósítani, amikor ’István bácsihoz’ irányított az egyik koordinátor. A legkisebbeket ’okította’ az olimpiáról, történeteket mesélt nekik és képeket mutatott a 2008-as pekingi fáklyafutásáról, sőt még a fáklyát is magával hozta, ami azóta, mint megtudtam megszámlálhatatlanul sok kézben járt már.

Az egykori fáklyafutó azonban nem elégszik meg csupán az emlékekkel, újabbak szeretne szerezni, mégpedig úgy, hogy több, az olimpiai játékokat és azok szellemét érintő programokat szervez. Így elköszönéskor abba maradtunk, hogy beszélgetünk mi még ezekről a tervekről valamikor. Most jött el az a valamikor, ami ráadásul a 25. évfordulója annak, hogy 98’ júliusában Dunaújvárosból futva indult Lappföldre a Mikuláshoz. Mint mondta rengetegen segítettek neki a szervezésben, hiszen nem kis munka egy több hónapig tartó futást megszervezni, ami jó néhány országon és városon is átívelt. Mindenhol tárt karokkal várták, sok helyen már a település tábla előtt ácsingóztak a gyerekek. Kalandos útja volt, ahol néha még ’nemkívánatos’ vendégekkel is összefutott, egy kígyóval és egy egy jávorszarvassal.

– Egy örök élmény marad – mondta, majd nyújtva a fényképet, melyet érkezése pillanatában örökítettek meg róla és a lappföldi Mikulásról.

– Lappföldre érkezve úgy éreztem magam, mint egy mesében. Szavakkal szinte kifejezhetetlen, hogy milyen környezet vett körül. Egy meseország volt, ahol minden a karácsonyról, a szeretetről, a gyerekekről és az ajándékokról szólt. Felnőttként is egy csoda – emlékezett vissza István, aki utána még kétszer visszatért a Mikulás otthonába.

Mint írtuk közel 3800 kilométert futott, amit hosszas mentális és fizikai felkészülés előzött meg, de talán a régebbi olvasóink még emlékeznek, hogy Istvántól sosem állt távol a futás. Mindig céljai és tervei voltak vele, így talán nem is olyan meglepő, hogy egy olyan jeles alkalmon, mint a 2008-as pekingi olimpia is futott, méghozzá fáklyával a kezében. Ezt az érzést szeretné másoknak is továbbadni az „ Újra úton az olimpia fáklya” című programsorozatával, melynek lényege, hogy a programban részt vevő települések kijelölnek olyan lakókat, akik sokat tettek a közösségükért, valamint kiemelkedő sportoló, tanuló gyermekeket, akik aztán egy bizonyos táv megtétele után tovább adják a fáklyát valaki másnak és így tovább, egészen a következő településig, amelyik szeretne csatlakozni a programhoz. A fáklyafutás mellé István szeretné még, ha különböző programok is betársulnának, amelyek szintén az olimpia köré épülnének, például quiz vagy rajzpályázat.

Az „Újra úton az olimpia fáklya” idei állomásai, illetve a pontos részletek még szervezés alatt állnak, de amint minden elkészül indulhat is a futás.