Fejér évfordulós emlékei

Pázmándi ingókövek

50 évvel ezelőtti Hírlapunk utolsó oldalának egyik rövid írásán akadt meg a szemem, amely a Pázmándi ingókövek címet viseli. Az első gondolatom az volt, hogy bizonyára elírták, hiszen ingókövek ugyan tényleg vannak, de azok inkább Pákozdon, semmint Pázmándon. Majd tovább olvasva a jegyzetet világossá vált, hogy a cím irónia és nem elírás. Az író ugyanis azt osztotta meg az olvasókkal, hogy Pázmándon leszólította két berlini egyetemista, akik a Pázmándi ingóköveket keresték. Őket egy székesfehérvári sofőr a településen rakta ki, aki a a pázmándi sziklákat hitte ingóköveknek.

A jegyzet készítője valahogy így vélekedett a félreinformált diákokról: 

„Nem egyedül ezt a tájékozatlan honfitársamat okolom. Részesei a téves információnak az utazási irodák, amelyek vonzó külföldi túrákat kínálva elterelik a közelünkben lévő látnivalókról a figyelmet. Számtalan olyan ember van, aki bejárta Európa szebbnél, szebb tájait, üdülőhelyeit, de nem volt még Szentendrén, Gorsiumban, vagy a sukorói néprajzi házban. Divatból utazunk. Bosszankodunk, hogy nem voltunk még ott, ahol járt X, vagy Y és sietünk, mert Kovács csak Olaszban járt, de spanyol levegőt még nem szippantott”

Akkor is és most is: EB-lázban égünk

Szinte biztos, hogy nem csak a focirajongókat tartja lázban a jelenleg is tartó Európa-bajnokság, amely, ha nagy meglepetéseket eddig nem igen okozott, azért tartogatott fordulatokat. De milyen volt 40 éve? A sporttudósítások 1984. június 26-i lapszámunkban az akkor előttünk álló Franciaország-Spanyolország összecsapásról szóltak, az európai csapatokról pedig így vélekedett az egyik sportújságírónk: 

„Európában manapság minden korábbinál inkább kiegyenlítettek az erőviszonyok. Úgyszólván senki sem mehet biztosra még a kis csapatok ellen sem, egy jól fölkészített, mindenre elszánt gárda bármikor, bárki ellen meglepetést okozhat. A példákért nem kell messzire menni...”