Kiszáradás előtti helyzet a Gaja-pataknál

– Azok, akik éves sportjeggyel rendelkeznek, a napi helyfoglalás befizetése mellett két pisztrángot hazavihetnek. Erre biztatjuk horgászainkat. Sajnos nagyon kevés a víz, hiányzik az eső, ráadásul az is problémát jelent, hogy locsolják a közelben lévő földeket – erősítette meg a hírt Hirsch Balázs halőr.

A HOFESZ társadalmi elnöke, Nagy Attila korábbi horgász világbajnok részletesebben elemezte a kialakult helyzetet.

– A Gaja területén, különösen annak felső részén nincs olyan mértékű vízutánpótlás, amely biztonságos életteret tudna adni az élőlényeknek. Ez már hosszú évek óta visszatérő probléma. Nem kap értékelhető mennyiségű vizet a patak, ezért időszakosan a kiszáradás szélére jut. Annak pedig nincs értelme, hogy ilyen módon pusztuljanak el a halak, ezért lépnünk kellett.

A bányát Kincsesbányán éppen 25 éve zárták be, hiszen 1999. augusztus 6-án hozták fel az utolsó csille bauxitot. Murányi Marianna polgármesterrel beszélgetve idéztük fel a régi időket. A településvezető elmondta, hogy a bánya létesítése után a tárnákból a vizet a Fehérvárcsurgói-víztározóba vezették, de egyébként eltűnt minden más vízfolyás a környékről. Miután a bányát bezárták, lassan ismét megjelent a víz a közelükben lévő patakmedrekben, de például a Gaja feléjük vezető ága ma is száraz.

– A Gaja-patak felső szakaszán fenyeget a nagyobb baj, de jelen pillanatban az alsó szakasz sem ad már annyi vizet, hogy táplálni tudná a palotavárosi Felső-tavat – mondta Urfi Tamás, a HOFESZ ügyvezetője. – Úgy tűnik, el kell fogadni, hogy ilyen az időjárás. Ha minden úgy történik, mint tavaly, azaz nem lesz őszi csapadék, akkor a tél elejéig a Velencei-tó szintje is visszasüllyedhet 90 centiméter alá. A Gaja felső szakasza csak a Bakony keleti részének irányából táplálkozhat csapadékvízzel, de ez a mennyiség képtelen stabil vízhozamot biztosítani. Két éve már lényegében kiszáradt a patak, ez a helyzet fenyeget minket most is, és mi azt szeretnénk, hogy az elpusztult haltetemekből ne a rókák lakjanak jól, a pisztrángok végezzék inkább a horgászok serpenyőjében.  

– A Fehérvárcsurgói-víztározó feletti résznek vannak gyorsabban folyó, és akadnak kissé kiszélesedő szakaszai, de sok helyen már nincs folyamatos vízfolyás, csak öblözet – folytatta korábbi gondolatát Nagy Attila. – Márpedig, ha nincs folyamatos oxigéndús vízutánpótlás, akkor a halak halálra vannak ítélve. Jelenleg még él a Gajában pisztráng, sügér, domolykó, a tipikusan gyorsvízi fajok képviselői, és akad néhány védett fajta, küszfélék, ilyenek. A patak sok helyen nem, vagy csak nehezen megközelíthető, de azt szeretnénk, hogy aki szerencsét próbálna ezekben a napokban, az inkább tartsa meg a halat: persze az érvényben lévő szabályok szerint.

Szót váltunk a hosszú távú megoldás lehetőségéről, de mindketten tudjuk, „vízügyben” is az a helyzet, hogy minden mindennel összefügg. Előkeresem a legutóbbi gajai pisztrángtelepítés képeit: a dátum márciusi.

– Nem tudom, mi volna a végleges, leginkább megnyugtató megoldás, de ami van, az biztosan nem jó – szögezte le Nagy Attila. – Mi évek óta próbálunk felépíteni egy komolyabb pisztrángállományt, a múltban több országos bajnokságot is rendeztünk ezen a szakaszon. Többgenerációs halállományt igyekeztünk létrehozni, de hol a szennyezéssel nyírnak ki bennünket, hol a vízhiánnyal teszi ezt meg a természet. Ahhoz, hogy egy olyan népszerű ökológiai csoda, mint amilyen a Gaja-patak felső szakasza, élni tudjon, és szolgálja szépségeivel a túrázókat és a kirándulókat, az kell, hogy ne csak nekünk legyen fontos. Legyenek olyan beruházások, amellyel az életteret folyamatosan – és lényeges, hogy stabilan – fenn lehet tartani.  

Nagy Attila szerint az elmúlt években a Velencei-tó állapota és vízpótlása minden figyelmet elvitt. A tározókat leengedték, léteznek elképzelések, de olyan intézkedés nem történt, amellyel gyorsan és nagy mennyiségben megoldódott volna a vízpótlás –­ például a Duna felől.

– Összefogást és megoldást kíván a Gaja helyzete is – hívta fel rá a figyelmet a HOFESZ társadalmi elnöke. – A környezetvédelmi hatóság nagyon határozottan fel tud lépni, ha egy bevallás két napot késik, de amikor időnként a tisztítatlan szennyvizet belenyomják a patakba, akkor a hivatal emberei csak széttárják a kezüket. Amíg a hatóságok csak azt látják meg, amit meg akarnak látni, addig nagyon nehéz lesz ezeket a sérülékeny ökológiai rendszereket fenntartani. (A Gaja-patak felső szakaszának egy ilyen, 2022. április 9-én bekövetkezett szennyeződéséről a FEOL is beszámolt.) Vízügy, környezetvédelem, települési önkormányzatok, civil szervezetek: ­mindenkinek tennie kellene azért, hogy megőrizzük a Gaját jelenlegi szépségében. Együtt kellene gondolkodni.

Annak idején, amikor megtörtént a szennyeződés, a HOFESZ monitoringpontok létesítését kérte, hogy azonnal felelősségre vonható legyen, ha valaki szennyezi a patakot. De ez nem valósult meg. Nagy Attila ennek kapcsán arra is utalt, hogy gyakran elhangzik a Velencei-tó vízpótlásával kapcsolatban az a lehetőség, hogy Székesfehérvár szennyvizét is be lehetne vezetni a tóba. Aztán hozzátette:

– Ha a Gaja-patak mentén tapasztalható technológiai fegyelemmel történik a szennyvíz kezelése, elképzelhető, milyenek lennének a következmények.