Schneiderné Máhli Ibolya gyerekkora óta az asztalitenisz szerelmese

Schneiderné Máhli Ibolya anno általános iskolásként került kapcsolatba az asztalitenisszel, különleges körülmények között.

– Vértesbogláron, a helyi suliban – ahol tanultam – 11 éves koromban találkoztam először a sportággal, előbb egy beton asztal az udvarra, majd két „rendes” asztal is a kultúrházba, ahol a testnevelés órákra sor került. Ott ismerkedtem meg a pingponggal. Körbefutóst játszottunk, a legtöbbször én maradtam a végén, tehát győztem.

Az asztalitenisz szeretete azóta is töretlen, az elmúlt szezonban, csapatban a Fejér vármegyei férfi első osztályban játszott, amit társaival meg is nyert. 

– Emellett a női NB I-be is szerepeltünk, a csapatbajnoki küzdelmekben. Néhány éve a férfi NB III-as bajnokságban is szerepeltem, a Beloiannisz gárdájában. Középiskolás koromban Székesfehérváron, a Spartacusban játszottam NB II-ben. Nyugodtan mondhatom, akkoriban az a pontvadászat erősebb volt, mint a mostani NB I. Hetente három alkalommal tréningezem két órát. A Csákvári Tersztyánszky Ödön Sportközpontba járok ütni, mivel a településen élek. Csapatban az Etyek SE igazolt sportolója vagyok, velük lettem legutóbb vármegyei férfi bajnok, valamint szerepelek az NB I-es női együttesben.

A közelmúltban az örök városban lépett asztalhoz, a veterán világbajnokságon. „A rendezők hatezer főben limitálták a nevezők számát, amit hamar el is értek. Negyven év felettiek vehettek részt az eseményen, tizenegy korosztály bizonyíthatott, öt éves bontásokban. Párommal, Tóth Mártával a 60-64 korosztályba tartozunk, ott versenyeztünk. Márta Budapesten a Törekvés SE-ben játszik. Országos versenyeken több mint három éve szerepelünk együtt, a világbajnokságon korosztályunkban 104 páros indult. Előbb négyes csoportokban körmérkőzéseket játszottunk, ahol előbb kanadai pár ellen, akik kínai származásúak voltak, majd egy angol-német duóval, végül egy japán kettőssel, szettveszteség nélkül nyertük meg a csoportunkat. A hatvannégyes táblán játék nélkül továbbjutottunk, mert az egyik kínai versenyző lesérült, nem tudott kiállni. A 32 között norvég páros ellen nyertünk 3-0-ra, akik az egyik kiemeltek voltak korosztályunkban. A tizenhat között japán párost vertünk, szettveszteség nélkül. Aztán nagyon szoros meccsen 3-2-re győztünk egy kínai-francia páros ellen, így bekerültünk a legjobb négybe, ami már érmet jelentett. A döntőbe jutásért a későbbi világbajnok ellen játszottunk. Sajnos ellenük nem sok esélyünk volt, mindketten kínai származásúak, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Kanada színeiben. Shui-Ling Yip az USA-t két olimpián, és kilenc világbajnokságon is képviselte korábban. A Pánamerikai Játékokon két aranyat és négy ezüstöt nyert, bekerült az Amerikai Asztalitenisz Hírességek Csarnokába. Barbara Chiu szintén két olimpián képviselte Kanadát. Pánamerikai csapatbajnok, egyéni bronzérmes, veterán világbajnokságon többször állt a dobogón. Elmondhatjuk, hogy ilyen múltú és tudású versenyzők ellen nem szégyen kikapni.”

A csákvári sportoló nem csak női párosban, egyéniben és vegyes párosban is indult, utóbbi kategóriában a fővárosi Berger Árpáddal. Egyéniben, korosztályában 61 csoportban összesen 244-en küzdöttek a továbbjutásért.

– Csoportomból egy szettet veszítve, elsőként jutottam tovább kanadai, japán, és egy kínai versenyző ellen, aki svájci színekben nevezett. Felkerültem a 128-as táblára, egy német versenyzőtől kikaptam 3-1-re, nem jutottam tovább. Vegyes párosban egy korosztállyal lejjebb szerepeltem, a csoportból másodikként továbbmentünk, de az egyenes kieséses szakaszban az első körben búcsúztunk. Szeretem ezeknek a viadaloknak a hangulatát, két éve szintén az olaszoknál, Riminiben, Európa-bajnokságon álltam asztalhoz, egyéniben tizenhat közé kerültem. 

Az ősszel a hazai veterán rangsoroló versenyeken vesz részt, valamint kezdődnek a csapat-bajnokságok, ahol női NB I-es és férfi vármegyei mérkőzések várnak rá.

– Kikapcsolódás a pingpong, amíg csapatban számítanak rám, addig ott leszek a társak mellett. Egyéniben pedig a korosztályomban szeretnék minél eredményesebb lenni. A család mellett az asztalitenisz az életem. Három felnőtt gyermekem van, természetesen mindegyik asztaliteniszezett, de a nagyobb labda elcsábította őket. A lányom kézilabdázott, a fiúk fociztak. A férjem, a vármegyei futballszövetség igazgatója elkísér minden versenyre, de nem vesz ütőt a kezébe. Ő amolyan strandpingpongos szinten képes játszani. Viszont – ahogy mondani szokták – nekem van általa a legjobb menedzserem.