9 órája
Emlékek a múltból: strandidő és távbeszélő-állomások
Lapszemle a múltból – így is nevezhetnénk dióhéjban rovatunkat, amikor a régebbi írásainkat olvasva rábukkanunk egy-egy érdekesebbre. Ezek azok az emlékek, amelyek olykor ennyi idő távlatából megmosolyogtatóak is lehetnek.
Életkép a fehérvári strandról 1984 júliusában.
Fotó: FMH/Archív
Ha végre itt a nyár
1984. július közepét írunk. A hamisítatlan strandidő megérkezése már a hét közben is zsúfoltságot teremtett megyénk legkedveltebb idegenforgalmi helyein, a szombati és vasárnapi pihenőnapokon pedig - elsősorban a velencei-tavi üdülőkörzetben - forró sikerű, telt házat vártak a vendéglátók, ami aztán be is jött:
„A kánikula, s ezzel együtt a Velencei-tó vizének 26 fokra való felmelegedése telt házat teremtett a külföldi turisták körében különösen népszerű szálláshelyen. A velencei-tavi üdülőkörzet strandjai egyébként az idei nyár eddigi legnagyobb csúcsforgalmára készültek fel a hétvégére. A tópartot szombaton és vasárnap mintegy százezer fürdővendég kereste fel.”
Enyhült a telefonínség
Ma az okostelefonok világában eléggé furcsának is hangozhat ez a cím, pedig tényleg igaz. Már harminc esztendeje annak, hogy új távbeszélő-állomásokat adtak át Mezőföld szívében, Sárbogárdon, így rövid idő alatt megduplázódott a telefonok száma. Számolt be a Hírlap anno a címoldalán:
„Még nincs messze az az idő, amikor Sárbogárdot csupán kézikapcsolás révén lehetett telefonon felhívni. Ez tovább növelte - a több szempontból - amúgy is rossz helyzetben levő település hátrányát. Mintegy másfél éve aztán - legalábbis bogárdi viszonylatokban - nagy előrelépés történt azzal, hogy üzembe helyezték a crossbar rendszerű központot, és közvetlenül hívhatókká váltak a sárbogárdi telefonelőfizetők. Ekkor nyílt meg a lehetőség 850 új állomás bekapcsolására is.”
