A naplóból elkészült a film, közel a bemutató ideje

Tavaly ősszel még a pákozdi Mészeg-hegyen dolgozott a stáb, a harcokat az ottani felújított lövészárokban idézték fel szakértők és pirotechnika segítségével, hatástalanított fegyverekkel. A Nagy Háború időszakában játszódó filmet a későbbiekben az erdélyi Csíkcsomortánban forgatták tovább, ott vették fel a legfontosabb és leglátványosabb jeleneteket.

A Fejér Megyei Hírlap egykori munkatársa, Kovács Szilvia a film producere, aki alkotótársaival, közöttük Matuz János forgatókönyvíróval és rendezővel egy székesfehérvári születésű, a 17-es honvéd gyalogezredben szolgáló katona életének bizonyára legnehezebb, a történelemkönyv lapjaira kívánkozó időszakáról készítette alkotását. Elsősorban a fiatal baka szibériai fogságának megpróbáltatásait mutatják be az előkerült napló alapján, amely eredetileg Szilvia családi hagyatéka. A FEOL-nak erről elmondta: a szöveget a másod unokatestvére gépelte le és juttatta el hozzá, és miután elolvasta és szembesült azzal, hogy a székesfehérvári honvéd milyen szörnyűségeken ment keresztül, elhatározta, mozgókép segítségével örökíti meg mindazt, amit távoli rokona átélni kényszerült.

A munka során a Magyar Tüzér Egyesület volt a segítségükre, tagjai megmutatták például, miként kell helyesen fogni a fegyvert, hogyan kell mozogni a lövészárokban. A főszerepet Schneider-Zaj Ákos játssza, a főhős barátját Kovács Máté személyesíti meg. De álljon itt a többi alkotó neve is: Varga Gabriella és Csutorás Emma színművésznőké, Megyeri Zoltán és Pethő Gábor operatőröké, Szentmiklósi Dávid vágóé, Percze Ilona rendezőasszisztensé.

– Már a célegyenesben vagyunk, jelenleg még a zeneszerző, Cserta Balázs dolgozik a filmen – mondta Kovács Szilvia. – A végső simítások után október 26-án lesz az ünnepélyes bemutató a Vörösmarty Színházban, 18 óra 15-től kezdődik a beszélgetés, majd 19 órától levetítjük a filmet. Az alkalom ingyenes, az ülőhelyeket érkezési sorrendben lehet majd elfoglalni. Számítunk és reménykedünk abban, hogy sokan lesznek.

Közel két évvel ezelőtt született meg a film ötlete, aztán minden évszakban történt forgatás a különböző helyszíneken. 

– Nyilván nem tudtunk nagyjátékfilmbe illő, világháborús képsorokat felvenni, de sok archív felvételt használtunk, ezért ez egy amolyan „megjátékosított” dokumentumfilm lett. Meg kellett oldanunk azt is, hogy az eredeti naplónak nincs eleje, és nincs vége, mert amikor megérkezett a hír arról, hogy Lajtai József hazajöhet, attól kezdve már nem írt többet. Számára ez egy 26 évestől 30 éves koráig tartó időszak volt, és miután hazajutott, még elég sokáig élt. Maga a napló szövege narráció által, változtatás nélkül jelenik meg a filmben, a képi világ pedig a színészek által eljátszott jelenetekből és az archív felvételekből áll. A szöveg lényeges, arra érdemes figyelni, mert nincs benne semmi művészkedés: egy asztaloslegény tapasztalatait halljuk. Nem hiányzik majd a romantikus szál, a megható jelenet sem, a zene pedig kiváló: örülünk annak, hogy Cserta Balázs zeneszerző munkatársunk lett.

Kovács Szilvia hozzátette, terveik szerint az alkotást eljuttatják majd az oktatási intézményekhez, hogy azok a tanórák, előadások során megismertessék, hasznosíthassák a 17-es székesfehérvári baka megpróbáltatásainak történetét.

– Ez volt a filmkészítés talán legizgalmasabb, legérzékenyebb része, az utómunka – mondta a FEOL-nak Matuz János forgatókönyvíró, rendező. – A terv és a megvalósítás ilyenkor nyeri el végső formáját, napról napra alakult a történet a vágóasztalon. Meglepetés ért, mert kiderült, sokkal több mindenről szól majd ez a negyven perc, mint amire a szikár naplót olvasva először gondoltam volna. Úgy érzem, ez egy misszió, és megnyugvás vesz erőt rajtam, mert a történet végre hazatért Székesfehérvárra. Van egy különösen fontos és szívszorító része a filmnek, amikor Lantai József arcképe egyike lesz sok más ezredbéli bajtársa arcképének. A 17-esek számtalan története közül ez az egyik olyan, amit sikerült elmesélni, és reméljük, a végeredmény méltó lesz a vállalt feladat jelentőségéhez.  

Matuz János egy, az alkotói folyamatra vonatkozó kérdésre válaszolva hozzátette: nem találkozott még olyan rendezővel, aki a film végén hátradőlt volna azzal, hogy igen, ez jó mulatság, férfimunka volt. Mert biztosan lehetett volna valamit másként is kitalálni, alakítani. 

– A negyven perces dokumentum játékfilm része, amiről még sosem beszéltem, egy kerettörténet, amely arról szól, hogy Kovács Szilvia miként jutott a családi napló birtokába. A riporternő még aznap olvasni kezdi, és egész éjjel le sem teszi a naplót, majd másnap kialvatlanul elmegy a Zichy-liget oroszlános szobrához, ahol lerója kegyeletét Lajtai József és a többi hős emléke előtt. Szerintem az egész filmmel ez volt a dolgunk.