Az Év Ifjú Borásza egyben a szakma kiváló tanulója

A borral és főleg a szőlővel foglalkozni, dolgozni nemes, de nem túlságosan divatos dolog a mai fiatalok körében. Miért éppen ezt választotta?
Régóta, talán 5-6 éves korom óta ott vagyok apámmal a szőlőben és a pincében, és ő szerettette meg velem ezt a szakmát, méghozzá annyira, hogy jelentkeztem Budafokra, ahol a Soós István Borászati Technikus és Szakképző Iskola diákjaként szőlész-borász szakon tanultam. A három éves képzés vége előtt nem sokkal feljutottam az országos szakmai versenyre, amit meg is nyertem, így le sem kellett vizsgáznom, azonnal megkaptam a bizonyítványomat.

Nem sokkal később jött az első szakmai elismerés. Hogyan lehet megszerezni és mit jelent pontosan Az Év Ifjú Borásza cím?
A Móri Borvidék hat településén sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel és még többen borkészítéssel. Ez különösen igaz, a borvidék központjára, Mórra. Az Év Ifjú Borásza cím valójában egy vándordíj, amit minden évben más kap meg. Idén rám esett a választás, ami azt jelenti, hogy ezzel is elismerik a borversenyeken elért eredményeimet, illetve a szakterületen elvégzett munkámat.

Mik a távlati tervek, hogyan tovább, vagyis szeretne még tanulni, vagy indulhat a munka?
Mindenképpen szeretném folytatni a tanulmányaimat, sőt, valójában most is tanulok, hiszen most is ugyanúgy a Soós István Szakképzőben tanulok, mint korábban, csak most bor- és pezsgőkészítő technikusként. Ha ezt elvégzem, akkor szeretnék egyetemre is menni, és ott is hű maradnék a választott szakmához, így a tanulmányaimat tekintve a végleges cél a szőlész-borász mérnöki diploma megszerzése. Emellett szeretnék elmenni külföldre is, egyfajta tanulmányi útra, hogy lássam, más országokban, más termőhelyeken milyen módszerekkel termesztik a szőlőt és hogy milyen technológiákat alkalmaznak például a borkészítés során. Régi vágyam, hogy ellátogassak például Olaszországba, illetve Franciaországba, vagyis Európának, borászati szempontból a két legismertebb és legelismertebb országába.

Gyermekként árnyékként követte az apját, és leste a szavait, viszont ma már két hozzáértő, felnőtt férfiből áll a csapat. Megmaradt a romantikája? Ugyanúgy megy az együttgondolkodás és a közös munka?
Továbbra is nagyon jól tudunk együtt dolgozni, igaz, mióta iskolába járok, azóta kicsit több a szakmai vitánk, de ennek is vannak előnyei, mert ezek a beszélgetések is csak előrébb viszik a borászatunkat. Ezen a területen a technológia nagyon gyorsan fejlődik, a felhasznált anyagok tekintetében éppúgy, mint a munkánkat segítő, az eredményeket javító berendezések világa. Ezen új dolgok bevezetése a saját pincészetbe nem mindig egyszerű, ilyenkor meg kell magyarázni, hogy mi miért jó, ugyanakkor fontos, hogy a tapasztalata ott áll mögötte, és kitart amellett, ami ő tanult korábban.

Mit szóltak a szakmai verseny sikeréhez és Az Év Ifjú Borásza címhez a szülők, főleg az édesapja, aki gyakorlatilag az első mestere?
A szüleim mindig mögöttem álltak és ez ma sincs máshogy. Természetesen nagyon örültek a jó eredményeimnek különösen annak, amit az országos szakmai versenyen elértem. Mondanom sem kell, hogy ezt a sikert részben a támogatásuknak és persze a családi pincészetben elsajátított tudásnak, tapasztalatnak is köszönhetem. Az idei Móri Bornapokon kapott elismerésnek, Az Év Ifjú Borásza díjamnak is nagyon örültek. Ahogy eddig, úgy most is biztosítottak engem a támogatásukról, és buzdítottak, hogy csak így tovább!

Öt évesen kezdte a pályát, így komoly előképzettséggel ment szakiskolába. Ez inkább előnynek, vagy hátránynak számít a tanulás során?
Nekem az első év kis túlzással, szinte unalmas volt, hiszen először az alapoktól indultunk, és azt én már régen tudtam, hiszen apa megtanította nekem már jóval korábban. A következő évben aztán elkezdődött az igazi munka, mert azóta nagyon sok új dolgot tanulok én is. Az új technológiákat mindenképpen szeretném behozni a családi birtokba és pincészetbe, mert úgy gondolom, hogy mindenképpen az a jövő. És persze továbbra is tanulni kell, ahogy most ezt a bor- és pezsgőkészítő szakot, ugyanis előbb-utóbb mindenképpen szeretnék pezsgőt is készíteni

A borászat része a szakmának, túl a szépségén, divatos is, de mi a helyzet a szőlészettel, a permetezéssel, kapálással?
Mind a kettő az én szakmám, a borász éppúgy, mint a szőlész, és én mind a kettőt nagyon szeretem. A kapálást azt valóban nem kedvelem annyira, de a többit szívesen elvégzem. A zöldmunkáktól kezdve a támberendezés javításáig minden feladatot szeretek, ami csak adódik a szőlőben. Fontos szeretni és fontos jól csinálni minden munkafolyamatot, hiszen a leginkább távlati cél nem más, mint megélni a családi borászatból