Jegyzet

2 órája

Egy merénylet és minden, ami abból következhet

Donald Trump – arcán a szokott cinikus, örökifjú mosollyal – minap visszatért arra a helyszínre, ahol korábban meglőtték és megsebesült. Közel három hónappal az ellene elkövetett merénylet után a pennsylvaniai Butlerben az egykori és a reménybeli elnök legalább harmincezer támogatója előtt a politikai üzenetek mellett megemlékezett az őt fanatikusan gyűlölők teljesen ártatlan áldozatáról is.

Donald Trump amerikai elnökjelölt a butleri választási gyűlésen

Forrás: AFP

A politikai gyilkosság kísérlete során egy önkéntes tűzoltó meghalt – márpedig a World Trade Center elleni merénylet óta a tűzoltók ikonikus jelképei az amerikai összetartozásnak és áldozatvállalásnak.  Két másik résztvevő súlyosan megsebesült, Trumpot a fülén érte a lövés, amikor – így hangzott el a volt elnök szájából – „tizenöt másodpercre megállt az idő, mert a szörnyeteg elszabadította a gonoszt, de a gazember nem érte el a célját”. A gyűlésen beszédet mondott JD Vance alelnökjelölt és a világ leggazdagabb embere, Elon Musk is.

Bevallom, naiv módon én azt hittem, azon a bizonyos napon, amikor Trumpot meglőtték, eldőlt az amerikai elnökválasztás. Azt hittem, Magyarország és Európa józanabbik része, az, amelyik most azt figyeli, sikerül-e megállítani a szakadék felé rohanó lovakat, amelyik nem akar egy atomháborúban megsülni, nem istentagadó, sőt, továbbra is kereszténynek szeretné vallani magát, amely még nincs teljesen egy határokon átívelő gazdasági-pénzügyi lobbi markában, amelyik nemzetben, családban gondolkodik – fellélegezhet. Azt hittem, azok után, hogy Trump annyira bátran viselkedett, hogy nem menekült, hanem véres arccal égnek lökte a kezét, egy minden szempontból – karakterében, felkészültségében – sokkal gyengébb jelöltnek esélye sem lesz őt megszorítani. Amerika imádja a hőseit és úgy véltem, az a filmbe illő jelenet, a „Harcolj!” kiáltás százezrével állítja majd az oldalára a bizonytalanokat. És akkor minden kérdésnek vége lesz. De attól tartok, tévedtem, ráadásul azt is tudom, hogy a legyőzésére sorakozó globalista, elvakult módon liberális erők a nyílt csalástól sem riadnak vissza: megint nem.

Miközben az Egyesült Államok választásokra készül, azt hallom, hogy a nemzetközi bankárvilághoz bekötött, túlzott férfiassággal a legkevésbé sem vádolható francia elnök bátorságot színlel és lényegében bejelenti: szerinte úgy három éve van még hátra az Európai Uniónak, amely elveszítette gazdasági versenyképességét Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. Nem hiszek a fülemnek, mert ha ugyanezt a magyar miniszterelnök mondja, a fejét követelik, és orosz ügynöknek nyilvánítják. Sokadszorra ismétlődik meg, hogy a világ valamelyik vezető politikusa közvetve beismeri, Orbán Viktornak igaza van. De a nagyágyúk közül nyíltan emlékezetem szerint csak Trumptól hallottunk ilyet, de tőle többször is. Mégis tartanunk kell attól, hogy akár százszor mondhat Orbán Viktor igazat egy héten, kevés lehet az a nyomorult hazudozók szorgalmával és összefogásával szemben.    

Azt hiszem, azt a szót, hogy nyomorult, meg kell magyaráznom. Varga János bátyámat hívtam fel minap, amikor kiderült, hogy a Tisza Párt az ötvenhatos lyukas zászlót akarja jelképének választani. Varga János az a szabadságharcos, akiről a Corvin köz „pesti srácok” szobrát mintázták. Ő nevezte az ellenzék mai pszichopata (de jó nekünk, hogy ezeknek valami miatt rendre csak ilyen jut) vezetőjét nyomorultnak. És tényleg, remek jelző, azóta teljesen megbarátkoztam vele. Ezek valóban nyomorultak – na persze nem anyagi, sokkal inkább morális értelemben.   

Trump mindig megszakítja a beszédét, ha látja, hogy a gyűlésén valaki rosszul lesz. Olyankor bárhol tartson, megvárja, amíg a segítők odaérnek a bajba került emberhez. Így történt ez minap Butlerben is. Azonban amikor ezúttal Trump elhallgatott, valami több történt, mint más alkalommal, a tömeg ugyanis spontán módon énekelni kezdte az amerikai himnuszt. Egyenesben láttam, higgyék el nekem, a sors meghatónak és szépnek komponálta a jelenetet. Olyannak, mint amit például a magyar válogatott mérkőzésein látni, amikor legyen akár győztes, akár vesztes a csapat, a nemzeti imádság összehozza a múltat a jövővel, a fiatalt az időssel, Istent az élet tengerében fulladozó halandóval. Mindannyiunk nevében azt kívánom, legyen az a közös butleri éneklés az Egyesült Államok, Európa, Ukrajna és a Közel-Kelet számára igazi fordulópont, legyen az a pillanat annyira jelentős, mint egy keresztény gyülekezetben a remény, hogy a bűnös lelkek egyszer majd boldog halhatatlanokká lesznek.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában