Hobo örült a hatalmas érdeklődésnek, Legéndy hosszú idő után állít ki újra

Mielőtt elkezdte volna Látja Isten, hogy állok a napon című műsorát, Hobo rendet rakott a teremben. Mármint ülésrendet. Rengetegen voltak ugyanis, sokan álltak vagy be sem fértek, az első sorokban viszont a székeken VIP, foglalt feliratú lap hevert. Ezekre a maradék helyekre az előadó leültetett néhány nézőt. Aztán szabadkozott, mondván, 25 évig kosarazott, és a terheléstől iszonyúan fáj a jobb térde. Emiatt, tette hozzá, nem is kellett volna elvállalnia a fellépést. Úgy döntött, mégsem így tesz, mert Fehérváron, a közösségi házban fellépett már, és szeret ide visszatérni.

Szerencsére eljött tehát. Mert néha látszott ugyan, hogy a fájdalom zavarja kicsit az összpontosításban, de így is emlékezetes volt, amit előadott. Ő maga korábban ezt mondta Pilinszky verseiről és erről a műsorról: „...1984-ben, a Hobo Blues Band Vadászat lemezén mondtam először Pilinszky János Négysorosát. A vers skarlátbetűként átégette azt a kort, a lemezt és az előadásokat. Az abban a helyzetben érzett és felvállalt kilátástalan szomorúságot, a pontosan felismert reménytelenséget és vigaszként a kötelező őszinteséget jelentette számomra. Versei azóta kísérnek csavargásaimban, és visszahoztak egy-két sötét mellékútról. Huszonöt év elteltével, a Circus Hungaricus 2009-es létrejötte után ismét hozzá fordultam, de ezúttal reményért, hitért, szeretetért és vigaszért. Mindezt megkaptam tőle.”

Mint ahogy mi is sokat kaptunk tőle ezen esten. Dörmögő hangján mondta, dünnyögte Pilinszky sűrű és gyönyörű, szóképekkel teli sorait. Hitről és kételkedésről, gyötrődésről és reményről, izzó pokolról és szürke mennyországról. Fejből és két alkalommal kötetből felolvasva. Utóbbi dramaturgiai megoldás Vidnyánszky Attila kérésére történt, aki a Nemzeti Színházban előadást rendezett Hobo Pilinszky-öszeállításából. Ott díszlet is volt, itt csak egy szék, asztal és Hobo. No meg a zene, Verebes Ernő dallamai, amelyek kellemesen, szépen szóltak, és többnyire jól illeszkedtek a szövegek jelentéséhez. Súlyos belső, lelki utat jártunk be Hobóval, amíg eljutottunk az előadás egyik fontos pillanatához, a Látja isten, hogy állok a napon című vershez, amely – mint Hobótól megtudtuk – átsegítette őt élete egy nagyon nehéz periódusán.

A Pilinszky-est után az idén 70 születésnapját ünneplő Legéndy Péter Mémek című tárlatát Filep Sándor festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe. Legéndy művészi pályafutását versírással kezdte, ám a 70-es évek elejétől érdeklődése a képzőművészet felé fordult. Filep Sándor felelevenítette az alkotó pályafutásának fontosabb állomásait és hangsúlyozta, a fehérvári tárlat nem csupán a képek készítésének technikája miatt számít különlegességnek, hanem azért is, mert Legéndy évtizedek óta most először mutatja be munkáit nagyközönség előtt.

Filep Sándor a megnyitón idézett Legéndy vallomásából: „Ma úgy gondolok magamra, mint aki nem érdekes témákat, nem ügyes formai megoldásokat talál ki, hanem mémeket lát meg a művészet történetében és a kortársak alkotásaiban... Alkotói tevékenységem során általában nem a kézügyességemre vagyok büszke, hanem művészi látásmódomra, ízlésemre, illetve a kulturális mémek színvonalas és közérthető megjelenítésére. (...) Ezért tartom alkalmasnak a legmodernebb technikai eszközök használatát (számítógépet, nyomtatót, lézert stb.) a mémek létrehozására, és ugyanakkor hitelesnek is vélem ezt a módot,

sőt egyben a posztmodern termékektől a művészet felé való elmozdulásként értékelem” – vallja az alkotó, Legéndy Péter.

A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJA

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt. 1989 óta erre emlékezünk a magyar kultúra napján. Székesfehérvár a kezdetek óta ünnepli ezt a napot. Hajdanán évekig az Öreghegyi Közösségi Házban rendezték meg a városi megemlékezést, a magyar kultúra napja előestéjén.