Kötött és horgolt magyar történelem Csákváron

De vajon milyen indíttatásból jut valakinek eszébe, hogy aprólékos, fáradtságos munkával ilyenre adja a fejét?

- Én még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 55 éves koromban elmehettem nyugdíjba. Így sok időt tölthettem az unokáimmal, akik szinte egész nyáron nálam voltak, de én vigyáztam rájuk akkor is, ha megbetegedtek. Ilyenkor közösen meséket írtunk. Először én írtam a történeteket, aztán iskolás koruktól fogva ők maguk. Amikor pedig láttam, mennyire örülnek az egyik szomszédom által húsvétra kötött kis nyuszinak, elhatároztam, hogy az általunk kitalált mesék szereplőit megkötöm – mesélte az alkotó.

Jézus élete volt az első

Amikor a kisunokák hittanra kezdtek járni és a nagymama úgy látta, nincs bennük meg a kellő lelkesedés és motiváció, úgy határozott, a maga módján hozzájárul a tanulmányokhoz. Ekkor született meg az ötlet, hogy megköti Jézus életét, fonálba álmodja a csodatételeit. Először kutatásba kezdett, összehasonlította a katolikus Bibliát az egyik Jehova tanúitól kapott, Jézusról szóló könyvben leírtakkal, és további könyveket is olvasott, hogy hitelesek legyenek az alkotások és pontosan ismerje a megjeleníteni kívánt történeteket. A tanítási módszer bevált.

- Amikor a gyerekek elkezdtek történelmet tanulni, ismét rászántam magam, hogy segítsek a tanulásban. Magam is szerettem a magyar történelmet. A módszerem lényege az volt, hogy amikor elkészült egy-egy történelmi figura, odaadtam nekik és közben elmeséltem a hozzá tartozó történeteket is. Amolyan meseszerűen, ahogy az tizenéves gyerekeket leköt. Sosem kérdeztem vissza semmit. Az elrontotta volna a tanulás játékos varázsát – mondta Gizi néni, aki maga is élvezte, hogy újratanulja a magyar történelmet. A figurák pedig szépen szaporodtak Gizi néni szekrénye tetején, majd polcokon, és egyszer csak tele lett velük az egész kis lakás. Egy látogató figyelt fel rájuk és juttatta el őket Csákvárra az Emlékházba, ahol végső otthonukra leltek a királyok, fejedelmek, politikusok és hadvezérek, köztük Gizi néni nagy kedvence, II. Géza.

- A bibliai jeleneteket addigra szépen elosztogattam, a történelmi figurák is alig fértek el nálam. Így, amikor kiállításra kerültek, nemcsak amiatt örültem, hogy más is láthatja a munkámat, hanem azért is, mert rengeteg hely felszabadult a lakásomban. Ha tudtam volna, hogy egyszer kiállításra kerülnek, még precízebben, még aprólékosabban készítettem volna őket – nevetett az amatőr művész, aki elárulta, Jézus életét azért volt nehezebb megkötni, mert ott a Megváltó alakját legalább harmincszor készítette el, hiszen ő minden jelenetben szerepelt. Mindig igyekezett ugyanolyanra kötni, készíteni az alakot, de úgy érzi, nem sikerült tökéletesen, mindig akadt árnyalatnyi különbség a figurák között.

Mit tudhatunk a technikáról?

Kötéssel és horgolással készültek a babák, amelyeknek mindig a fejével kezdte. Ha az sikerült, a többi – a törzs, a végtagok, a ruha – már könnyebben ment. Bár varrni sosem szeretett, a középkori parókákat szívesen csinálta. A fej volt mindig a legnehezebb, mert a vattával kitömött, kötött formán nem volt egyszerű az arc mimikáját, ráncait kialakítani, arckifejezéseket visszaadni. A babák vázát hurkapálca adja, a jelenetek kiegészítő darabjai pedig egyszerű eszközökből, mint például tölcsér, készültek. Persze szigorúan körbekötve vagy horgolva.

- Az unokák felnőttek, mindegyik dolgozik. Én sem kötök, inkább kertészkedem. Jólesik kint a szabad levegőn, ahol munka közben minden leegyszerűsödik – zárta a történetét Géringerné Oszoli Gizella.