Jubileumi gálaműsorára invitál az alapi Mezőföld Népi Együttes

Ünnepeljünk együtt! – így invitál mindenkit jubileumi gálaműsorára az alapi Mezőföld Népi Együttes. A húszéves formáció tagjai felidézik az elmúlt két évtized előadásait, legjobb pillanatait.

Alap népzenei, néptáncos hagyományait a múlt század hetvenes éveiben működő Pávakör őrizte, éltette. A csoportban akkor még ott táncolt Fekti József és Ulicza Jánosné Bernáth Rozália – mindketten a Népművészet mestere cím birtokosai. Rozália és József eltávoztak már e földi létből, de táncaik (alapi táncok – ugrós és kanásztánc) és dalaik felkerültek az UNESCO által is ratifikált szellemi kulturális örökség listájára, s immár a helyi és a Fejér megyei értéktár részei is. Ezt a nemes örökséget büszkén ápolja és gondozza a falu közössége.

A Mezőföld Táncegyüttes 1998-ban alakult, majd 2007-től a település hagyományait őrző Pávakörrel közös munkába kezdett. E tevékenység gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen már három generáció táncol együtt Mezőföld Népi Együttes név alatt. Táncaikban az eredeti, archaikus kultúra táncait, jeles eseményeit dolgozzák fel, állítják színpadra, amely megmutatkozik mind a tánc, mind a viselet eredetiségében. A koreográfiákat mindig az adott tájegységekről érkező táncoktatók tanították be számukra. A többszörös arany minősítésű népi együttes vezetője: Köőné Lendvai Mária, művészeti vezetője: Sándorfi Judit és Hajdara Tamás.

Úgy mondják: a tánc, az érzelem, a közösséghez való tartozás az egész jellemet formálja, és emberibbé tesz…

A Kákics zenekar táncházain az aprónép és a felnőttek is jól érezhetik magukat. A rendszeresen ismétlődő felsővárosi alkalmakon mindig aktuális ünnepet, népszokást járnak körül a gyermekjátszóban, majd az utána következő felnőtt-táncházban, s a zenekar is ahhoz illő zenét húz. A Felsővárosi Közösségi Házban legközelebb szombaton 17 órakor kezdődik a gyermektáncház Gula Miklós vezetésével.

Megérkeznek a verbuválók, szól a muzsika – hegedű, brácsa, bőgő –, és zeng az ének: „Kossuth Lajos nem lett volna, katona sem lettem volna”. A Kákics zenekar így invitál a programra: „Táncra legények, járják a lábak! Mert aki jól járja, annak van ritmusérzéke, s az jó kardforgató lesz. Pereg a dob, közhírré tétetik: a Szabadságharc szent zászlaja alá várják a legényeket. Kislányok, elő a keszkenővel, mert dudaszóra menetelnek a legények a csatába!”

Ezután jöhet az örömtánc, amikor hazatérnek fiaink a győztes csatából. A katonás verbunk után pedig kezdődhetnek az ugrósok, a csárdások. S ha még ez sem elég, akkor ráadásul jöhet Gula Miklós szobros játéka moldvai muzsikára, kobozzal, sültüvel, hegedűvel, dobbal. Ez mindig beválik, nem szégyen a „katonaviselt, csatát megjárt legényeknek” sem.

Ezek szellemében kezdődik 18 órakor a felnőtt-táncház Nedvig Bendegúz vezetésével, innen nem hiányozhatnak majd a Kossuth-nóták sem a moldvai és gyimesi táncok között.