Schaár Erzsébet legendás tárlatáról hallhattunk részleteket Székesfehérváron

Művek az emeletről – e címmel nyílt meg február 1-jén a 20. század modern szobrászművészetében jelentős szerepet betöltött Schaár Erzsébet (1908–1975) műveiből rendezett tárlat a Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében. Az itt látható művek a múzeum gyűjteményének darabjai, ám az ezeket korábban bemutató Jókai utca 11. szám alatti műemléképület állaga annyira romlásnak indult, hogy 2006-ban méltatlanná vált az alkotások kiállítására. Ezért hát igazi kuriózum, hogy az anyag 12 év után ismét látható a közönség számára, Művek az emeletről címmel – írta lapunk nemrég.

Filmen a munkálatok

Csütörtökön, szintén a Deák Gyűjteményben beszélgetést rendeztek a tárlathoz kapcsolódva. Az egyik fő téma Schaár Erzsébet 1974-es Utca című kiállítása, amelynek a fehérvári Csók István Képtár adott otthont (jelenleg pedig Pécsett tekinthető meg). A közönség először láthatta azt a filmet, amely egyrészt bemutatja, hogyan dolgozott a szobrász segítőivel az Utcán, másrészt a néző elé tárja a megnyitó emlékezetes pillanatait Pilinszky János költővel. Ezután kezdődött a beszélgetés, amelyet a friss fehérvári tárlat egyik kurátora, Izinger Katalin moderált. Schaár Erzsébetről és az Utcáról pedig Kovalovszky Márta és Kovács Péter Barnabás művészettörténészek, valamint a filmet készítő Fitz Péter művészettörténész (a 2011-ben elhunyt Fitz Jenő régész és Petres Éva régész fia) mesélt. Ám bekapcsolódott olykor a vendégként jelenlévő Petres Éva is.

A film kapcsán kiderült: nem igazán tudni hasonló dokumentum jellegű munkáról, amely abban az időben végig követte volna egy tárlat rendezését. A háttérről Fitz Péter elmondta: igen kalandosan készült el a film. Ő 1974-ben negyedéves művészettörténész hallgató volt, ám filmrendező akart lenni.  Schaár Erzsébetet gyermekkora óta ismerte, és a szakdolgozatát is róla, művészetéről írta. Ezért is akarta megörökíteni a fehérvári kiállításra való készülődést. Ám akkoriban még technikailag nem voltak túl jó lehetőségek, így végül a Balázs Béla Filmstúdióhoz fordult profi felszerelésért, s valamit a fehérvári múzeum is segített. Az elkészült nyersanyagot 1975-ben rakták össze filmmé, ám az a változat megsemmisült, viszont a negatív megmaradt az operatőrnél, Gulyás Jánosnál. Ebből sikerült egy második, újravágott változatot készíteni,  ami tulajdonképpen más, mint az első munka. A közönség azonban végül ezt ismerhette meg.

Kovács Péter és Kovalovszky Márta az Utca előkészítéséről és a rendezés bonyodalmairól beszélt, sokszor szórakoztató részleteket is megemlítve. Kiderült például, hogy Schaárt nem volt könnyű rávenni a kiállításra. Kovács Péter a művész portréit akarta Fehérváron bemutatni, az alkotó viszont azt mondta: egészen mást szeretne, és egy installációt hoz majd létre. A múzeum számára szinte meglepetés volt a végeredmény, hiszen a tárlat kompozíciója itt alakult ki, a kiállítótérhez is alkalmazkodva. Csupán a szobrokat, a portrékat s a hungarocell darabokat lehetett látni előtte.

Nehezen készült el a mű

Az Utca heteken át készült, reggeltől délutánig, s volt bizony olyan, hogy a művész a napi munkát azzal zárta: „Nem jó.” Úgyhogy, másnap reggel lebontotta az egészet... Aztán az is elhangzott: végre elkészült az installáció, ám Schaár túl szomorúnak találta. Ezért virágokat hozatott, majd mikor elhelyezték azokat, akkor az nem tetszett neki... Szóval, valóban igen kalandosnak bizonyult a folyamat, s olykor úgy tűnt, sosem készül el a kiállítás. Viszont Kovács Péter hozzátette: fantasztikus volt egy hónapig szinte együtt élni a művésszel, és részt venni az alkotás pillanataiban.

Az esten még folytatódott a jó hangulatú beszélgetés és a múltidézés, Schaár Erzsébet munkáinak közelében.

A kiállítás május 6-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig.