2018.04.29. 10:30
Bóják, amelyek irányt mutatnak Elmer Istvánnak
Az esztergomi születésű, íróként, újságíróként is ismert Elmer István volt a Vörösmarty Társaság elnökének, Bobory Zoltánnak a vendége a legutóbbi Öreghegyi Dispután. Az esten közreműködött még a szerző barátja, pályatársa, Borbély László író, valamint Dóka Andrea színművész és P. Maklári Éva eladóművész.
Dóka Andrea is felolvasott a szerző, Elmer István (jobbra) új kötetéből, a Bóják az áramlatban címűből
Fotó: Koppán Viktor Dávid/Fejér Megyei Hírlap
Miután bemelegítésként szó esett Elmer István írói múltjáról és jelenéről – például: újságírás üzemi lapnál, főszerkesztői munka a Lyu-kasóra című folyóiratnál, több mint 25 év az Új Ember című katolikus lapnál –, a közönség inkább az író világnézetéről hallhatott mélyre ható, szenvedélyes vallomásokat. Elmondta ugyanis: katolikus, hívő emberként éli napjait, teszi a dolgát, számára ez a háttér adja a viszonyítási alapot. Manapság egyre inkább úgy érzi: bukásra álló civilizációban, értékeket vesztett világban élünk, amelyben az írott, minőségi szöveget fokozatosan kiszorítja a vizuális tartalom. A civilizációs krízis egyik oka pedig az, hogy az emberek ma sokszor félnek vállalni, kimutatni az érzelmeiket. Hiszen a katarzis következménnyel jár... Ő mégis úgy érzi: íróként a dolga az ebben a bukásban is nagyszerű, példaértékű életek felmutatása.
Fotós: Koppán Viktor Dávid/Fejér Megyei Hírlap
Fenti gondolat kapcsán aztán szó esett arról a beszélgetőkönyvről, amely felkérésre született, és tizenhét katolikus püspökkel készült interjút tartalmaz. Majd rátértek a Bóják az áramlatban című prózakötetre, amely a folyójáró, természetszerető ember szemszögéből világítja meg a jelenségeket. A könyv ajánlója is utal rá: ahogy a vízben a bóják kijelölik a haladás irányát, úgy az életben is vannak olyan pontok, normák, amelyekhez igazodnunk kell. Különben csak sodródunk...
A hallgatóság ezután Dóka Andrea előadásában hallhatott egy írást, amely a Böjte Csabánál tett látogatás élményéből fakadt. Érzékelhető volt, hogy az erdélyi, gyermekeket ellátó otthonban átéltek nagy hatást tettek a szerzőre, aki tiszteli azt a munkát, amelyet Csaba testvér végez.
A kötet kapcsán Borbély László méltatta Elmer Istvánt. Újságíróként sok közös küzdelmük volt lapokért, megismerték az emberi természet különböző arcait – fogalmazott. Elmer írásairól úgy nyilatkozott: már-már elfeledettnek hitt sorsokat, helyzeteket idéz meg, amelyek az olvasónak mélyebb rálátást biztosítanak önmagára. Különösen hitelessé teszi a szövegeket, hogy azok alapját többnyire megélt élmények adják.
