A csákvári Cimborák nemcsak egy kórus, hanem egy közösség

Ha városi ünnepség van Csákváron, a Cimborák szinte biztosan ott vannak, hogy műsorukkal emeljék az esemény fényét és hozzájáruljanak az ünnepi hangulathoz.

Elismert művészek

Munkásságukat 2016-ban Csákvárért Díjjal ismerték el, ami azt jelenti – ahogyan a díj alapító okiratában fogalmaznak –, hogy értéket közvetítenek. A kórus alapításának részletei már a homályba vesznek, de abban megegyeznek a tagok, hogy Burján Miklós biztosan ott volt a szervezők között, Fazekas László pedig a legrégebbi kórustag. A létszám nagyjából állandó, 10-12 fő, de mint más hasonló együttesben, szakkörben, itt is jellemző, hogy nincsenek fiatalok.

– Jó lenne, ha lennének közöttünk 40-50 évesek is. Tudom, hogy szeretnek énekelni. A baj azzal van, hogy elköteleződni már kevésbé. Pedig csak heti egy próba van, no meg a hétvégi fellépések – mondta Bokodi István, amihez Orosz Éva hozzátette: – A gond az, hogy ők már az a korosztály, amelyiknek az életéből kimaradt az éneklés. Nem voltak katonák, nem volt részük a klasszikus lagzikban, összejövetelekben, ahol egy ponton elkerülhetetlen volt a nótázás. Ma már nem része az ének a mindennapoknak, sőt az ünnepekből is kikopott.

Abban is megegyeznek aztán, hogy munka mellett nem is igen marad az embernek ideje, ereje, és örül, ha hétvégén nyugalomban lehet.

Nyugdíjas cimborák

Így aztán a Cimborák nyugdíjasokból áll, bár nem nyugdíjaskórusként szerepel. A csákvári rendezvények mellett fellépnek a környék falunapjain, kórus- és pásztortalálkozókon, de többször részt vettek már a fehérvári Helyőrségi Klub nyugdíjas katonai találkozóin is. Ám nyugdíjas Ki mit tudon még sosem jártak. Pedig tehetnék, hiszen az elmúlt években rengeteg dalt megtanultak.

– Legutóbb egy felvidéki dalcsokorral arattunk nagy sikert a helyi Csányi Kórustalálkozón. Jelenleg pedig egy erdélyi csokrot tanulunk, amellyel majd a nyugdíjas katonai találkozón debütálunk. Ezek mellett természetesen mi is éneklünk bornótákat, katona- vagy éppen betyárdalokat, egyházi énekeket, de jártunk már olyan kiállításmegnyitón, ahol kifejezetten olyan dalokat kértek, amiben szerepelt a ló – mesélte a karvezető.

A bornóták között szerepel a kórus indulója is, egy selmeci diáknóta, amely kohász-, bányász- és gépészközösségek szakestélyein is rendszeresen elhangzik. No nem azért választották, mert az ivászat lenne a kórus központi tevékenysége, hanem azért, mert ebben többször is elhangzik a cimbora kifejezés, többek között: „Cimbora, rád köszöntöm fél kupámat, / Cimbora, kívánom, hogy élj soká!”

Visszatérő gondolatok

Ezt rendszeresen eléneklik egymásnak is, amikor névnapokat ülnek, süteménnyel és persze nótázással. Mert a Cimborák nemcsak egy kórus, de egy olyan közösség is, ahol barátokra lelhet az ember, ahová tartozhat, ahol jól érezheti magát és ahonnan erőt meríthet és lelki támogatást kaphat, ha nehéz élethelyzetben van. Viták, ahogy minden közösségben, persze itt is adódnak, bár nem kell komoly dolgokra gondolni.

- Nekem leginkább az nagy kérdőjel – és ez az, amiben nem mindig értünk egyet –, hogy érdemes-e ennyi év után megtanulni a sokadik népdalcsokrot, vagy inkább tartsuk elevenen a régebbi dalokat és műsorainkat. Akkora a repertoárunk, hogy egy baráti összejövetelen ez a csapat simán végigénekel 3 órát – vallja be Halász György, aki hozzáteszi, a viták nagy része inkább az állattenyésztésből ismert ketrecfáradtságnak köszönhető. Nagyon régóta együtt énekelnek. Abból viszont nem volt vita, hogy egy nő legyen a karvezető, pedig ez sem egyszerű: egy női hang nem tud besegíteni a szólamoknak fellépés közben, és a hangadás sem ugyanolyan. De megoldható. A létszám viszont már nehezebben ellensúlyozható, márpedig bizonyos dalokhoz többen kellenének. A kórus nyitott, várják az énekelni szerető férfiakat.