Mátyás László a Nyugdíjas Ki-Mit-Tud? felfedezettje

– Ki fest, kifesti az életét, / Felvázolja reményét. / Kifejezi érzését, / Lelkének színét, szerelmét... – idézte Czirok Lili Kinek kedve van… című, derűben fürdetett versét Kozma Ágnes szerkesztő-riporter az amatőr festő kiállításának tegnapi megnyitóján. – Íme egy ember, Mátyás László, aki, megtalálta önmagát – folytatta a költő után szabadon.

Mátyás Lászlóról megtudhattuk, hogy mindig is festőművésznek készült, az élet azonban rendre másfelé sodorta. Grafikát Juhász Imrétől, festészetet Áron Nagy Lajostól, Ballagó Imrétől és M. Tóth Istvántól tanult.

– Vallja, hogy a festészetben az a lényeg, hogy maradjanak meg a szemekben a karakterek lelkei – folytatta a festő bemutatását Kozma Ágnes.

A kiállítás egy hónapig látható a Csónakázó-tó partján lévő művelődési ház „narancssárga” termében. A tárlat témái szerteágazók, portrék, aktok, épületek egyaránt láthatók az olajfestmények sorában. Mátyás városképei zömét a víz mintázata uralja, mindegy, hogy eső vagy folyó formájában. Erdei tájképeit a Nap sugarainak játéka fényesíti.

Kiss Dorottya, A Szabadművelődés Háza igazgatója köszöntőjében kiemelte, az alkotó az elmúlt esztendők Nyugdíjas Ki-Mit-Tud? eseményein hívta fel magára a figyelmet. Idén – Áhítat című festményével – nívódíjat szerzett.