Sikersorozat után állnak a Teleki gimnázium kórusai

Lássuk a sort: a Fejér Megyei Diáknapokon arany minősítés járt a vegyeskarnak, a fiúkarnak, a Telekis Tercettnek, a Tele9-nek, plusz a fiúkar kategóriadíjat is kapott. Az Éneklő Ifjúságon „A” kategóriában arany diplomát szerzett és az év kórusa lett a vegyeskar, valamint a fiúkar. Az egynemű kar „A” kategóriás arany diplomát és országos dicsérő oklevelet is kapott. A Keszthelyi Helikoni Ünnepségek eredménye pedig: arany minősítés és fődíj a vegyeskarnak, továbbá a fiúkar is arany minősítést érdemelt ki.

Az énekkarok évek óta kiválóan teljesítenek, éppen ezért eszébe jut az embernek a kérdés: hogy lehetséges ez? Nyilván nagy szerep jut a karvezetőnek, jelen esetben Auth Ágnes énektanárnak, aki már huszonnégy éve foglalkozik külön is a szépen éneklő diákokkal. Aztán sok múlik a fiatalok hangi adottságain, ám ez kevés lenne, mert kitartás, szorgalom nélkül bizonyára nem ismétlődnének a remek eredmények – hangsúlyozta nekünk Auth Ágnes, miközben egy csapat kórustaggal beszélgettünk. S azt is megemlítette: nem lehetnek elég hálásak Szarka Andreának, aki 24 éve állandó kísérőjük zongorán és orgonán.

Idén úgy alakult a szervezés, hogy gyakorlatilag egy hét alatt minden fontosabb verseny lezajlott. A Fejér Megyei Diáknapokon kezdtünk, aztán az Éneklő Ifjúság következett, a legutolsó verseny pedig a Helikon volt. Utóbbin 57 kórus között szerepeltünk. A vegyeskarral negyedszer nyertük el a fődíjat, s külön érdekesség, hogy az elsőt éppen húsz évvel ezelőtt kaptuk ugyanitt. Ez hatalmas eredmény, hiszen a Helikonra az egész Dunántúlról érkeznek produkciók, amelyeket nagyon rangos zsűri értékel – mesélte a karvezető, és hozzátette: mindebben pont az volt az izgalmas, miként lehet a gyerekeket végig lelkesíteni, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Fárasztó időszakon vannak túl, ami azonban nagy élményt is jelentett. Tudja, hogy rajta is sok múlik ilyenkor, ám nagyon fontos az összetartás és a folyamatos munka. Ágnes büszke diákjaira, mert rájuk e tekintetben számíthat.

A kórustagok persze időről időre cserélődnek, ahogyan egy-egy osztály elballag. Ám mindig jön utánpótlás, és szerencsére sok fiatalnak van jó hangja.

Mint megtudtam: a tanárnő minden tanév elején meghallgatja az összes elsőst, s akiről úgy ítéli meg, hogy helye van a kórusban, annak ajánlatot tesz. A kiválasztottak általában élnek is a lehetőséggel, de van, aki nemet mond. Ha valaki énekkari tag lesz, akkor vállalnia kell a rendszeres próbákat hetente egyszer, tanítás után, versenyek előtt a plusz felkészülést, az esetleges utazásokat és persze a szereplést, annak minden nyűgével, izgalmával együtt. S itt jön be a korábban már említett kitartás, szorgalom, elkötelezettség, amelyek nélkül nem működne éveken át a kórustagság.

A Telekiben jelenleg három kórus működik: az egynemű kar, a fiúkar és a vegyeskar. S vannak kisebb formációk, amelyeket például fellépések alkalmából, a fiatalok kedvéért hoznak létre. A vegyeskarnak jelenleg negyvenhat tagja van, a fiúkar húsz, az egynemű kar pedig közel harminc taggal működik. Utóbbiba a 7–8–9. osztályos fiatalok tartozhatnak, fiúk és lányok vegyesen. Itt nem különülnek el nemek szerint, mert ez még más lelkiállapot, más hangszín, még kevésbé kiforrottak. A vegyeskarban általában 10. osztálytól énekelnek a lányok, a fiúk között pedig előfordul 7–8. osztályos tag is – fogalmazott Ágnes.

A versenyekre már októberben elkezdik a felkészülést. A tanárnő nyáron választja ki, milyen éneket tanulnak meg a tanév során. Az elmúlt közel negyed évszázad alatt kevés ismétlődés volt – mondta, hiszen neki is jó, ha újakat taníthat, és a diákok is élvezik a változatosságot.

Igyekszik színes repertoárt összeállítani, amelyben egyházi énekek, bordalok, igényes könnyűzenei számok is szerepelnek. Nyilván nem mindegy, hol, milyen eseményen, versenyen lépnek föl – ennek megfelelően alakul a műsor. Szinte minden évben énekelnek Kodály-kórusművet, de más magyar szerzőkkel – például: Bartók Béla, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Tillai Aurél, Daróczi-Bárdos Tamás, Tóth Péter – is foglalkoznak.

S hogy mik a nagy kedvencek? A jelenlévő diákok a Michael Jackson- vagy a Beatles-számokat említették, de a fiúk a bordalt is szeretik, mert abban jól kiereszthetik a hangjukat. Visszafogottan ugyan, ám azért elmondták: mindannyiuk életében fontos pont a kórus, sok örömmel járnak a szereplések.

Egyikük, a végzős Stein Andor már csak azért is veszi nagyon komolyan az éneklést, mert zenei pályán szeretne továbbtanulni. Számára nagyon sokat jelentett a Teleki kórusban eltöltött négy év.

A tanárnő számára pedig újabb veszteségekkel teli időszak következik, mivel több énekkaros is elballag. Azért vannak, akik még – elfoglaltságtól függően – vissza-visszatérnek, s ez nagy öröm.

Most még javában zajlik az érettségi időszaka, addig a próbák is ritkábbak. E tekintetben tehát lehet kissé szusszanni, és talán a tételek tanulása is könnyebben megy egy-egy kedvenc dallam felidézésével…