Novák Edithnél a kulcs – Színekből teremt világot

„Árnyékból jöttem, színekből-fényből / világot teremtettem, / majd eme világot kivetítettem. / Lássa az, kinek erre szeme vagyon…” – Novák Edith hitvallása tükröződik vissza megnyitójában. Feladatul kapta: nyissa meg saját kiállítását! Történetet mond, mesél nekünk. Elvarázsol bennünket, lebilincsel szavaival – és úgyszintén festményeivel. A kékekkel, a fehérekkel, a tűzzel, az Élet Fájával, az őszre ablakot nyitó faágakkal.

– Aki nyit, zárt térbe enged be másokat – hangsúlyozza. – Nála van a kulcs… Ő az, aki széthúzza a függönyöket, aki az oldalakat láthatóvá teszi, aki szabad utat enged a víznek.

Alap és Sárbogárd az alap – játszik a szavakkal. S a család, a gyökerek fontosságára emlékeztet. Az apai és az anyai áldás fontosságára, mely nélkül a gyermek nem tud elindulni világ körüli útjára. Igen, a lélek tüze és fénye, a lámpás nála van, s már tudja, az élet virágai a lélek virágai. Kosztolányit szaval: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…”

– Kinyitok, beengedek, kinyílok, beengedtek, kinyíltok… – mondja, s megtörténik a csoda. Mielőtt alkotásainak terébe lépnénk, hangok vesznek körül bennünket: Tóth Hédi énekel és Déri Barna gitározik.