2018.11.23. 20:00
A Pallay Alkotókör a művész örökül hagyott szellemiségét folytatja
A Pallay Alkotókör naptárt adott ki, melyben tizenkét festmény mutatja meg a kis közösség tagjainak tehetségét, elhivatottságát. Felvállalva egy művész által teremtett alkotóvilág eszmeiségét, színekkel, formákkal elmondva valamit a körülöttünk levő világról.
Egy tábor emléke – a Pallay Alkotókör néhány tagja Fotó: FMH-archív
Pallay József festőművész – aki meghatározó szerepet töltött be a 20. század ötvenes-hatvanas éveinek Fejér megyei, székesfehérvári művészeti életében – 1903-ban Szabadbattyánban született. A művész özvegye, az azóta elhunyt Vanda asszony 2004-ben férje nyolc olajfestményét adományozta a településnek. A kulturális örökség – hála a mecénásoknak – az évek során és a múlt évben ismét tovább gyarapodott.
Kiteljesedve részévé váltak a település kulturális életének
A művészeti csoport 2005-ben alakult, és az elmúlt csaknem másfél évtized alatt erős közösséggé kovácsolódott. Pallay József nevét 2007-ben vették fel, és ezzel vállalták, hogy folytatják a művész örökül hagyott szellemiségét, ami a természet tiszteletében, szeretetében nyilvánult meg. Értékelve mindezt, e szépséget szeretnék folytonosan megmutatni, közvetíteni alkotásaikban.
– Mit jelent alkotni? – teszi fel a kérdést Polyák István, az alkotókör alapítótagja, vezetője, aki egyben a nagyközség polgármestere. – Teremteni! – válaszol is rá egyből. – Érzelmeket kifejezni a szivárvány üstökébe kapaszkodva, széles vonalakkal vallani arról, kik is vagyunk. Boldogságot meríteni abból, amit a szemünkön át a lelkünk önt egy darab papírra, vászonra.
A 2019-es naptárban helyet kapott Mészáros Edit: Téli Cifrakert, Plugyik Imréné: Havas fák, Hámoriné Fürge Judit: Plébánia, Enyediné Bölcskei Ilona: Kula torony, Horváth Éva: Tavaszi reggel a Cifrakertben, Baráthné Bányász Irma: Katolikus templom, Borostyán Imréné: Református templom, Szerencse Ágnes: Faluház, Polyák István: Fények az erdőben, Petróczi Hajnalka: Nepomuki szobor, Maternné Jónás Erzsébet: Vasútállomás és Molnár Mónika: Téli hangulat című festménye.
A foglalkozásokon és az évente megrendezett alkotótáborok során szerzett tudás a képeiken kamatozódik. Munkáikat igyekeznek bemutatni szűkebb pátriájukban, de kilépve a faluból, a megye és az ország más településein, sőt, határon túl is. Budapesten, a Yunus Emre Török Kulturális Intézetben tavaly rendezett kiállításuk volt talán a legnagyobb eddig elért eredményük és sikerük.
– Ígérhetem, hogy alkotó közösségünk továbbra is tevékenyen végzi vállalt küldetését, és egyúttal remélem: még sokáig örömet tudunk szerezni munkáinkkal magunknak és másoknak egyaránt – tette hozzá Polyák István.