Ünnephez méltó karácsonyi koncertet adott az Alba Regia Szimfonikus Zenekar

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar a Szent Imre-templomban rendezett karácsonyi hangversenyének nyitószáma Corelli g-moll „Karácsonyi” concerto grossója (op. 6 No. 8) volt, melyet Händel F-dúr orgonaversenye (No. 13) és Bach Magnificatja (BWV 243) követett. Közreműködött az Alba Regia Vegyes Kar (Kneifel Imre), a Primavera Kórus (Horányi Ottilia), a Vox Mirabilis Kamarakórus (Zemlényi Katica). A Händel-versenyművet Tóka Ágoston orgonaművész játszotta, a Bach-kompozíció énekszólóit Varga Viktória (szoprán) és Palócz Réka (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Balczó Péter (tenor) és Gradsach Zoltán (basszus) szólaltatta meg. Az est karmestere Dubóczky Gergely volt.

A barokk zenekari zene egyik legfontosabb sorozata, Arcangelo Corelli tizenkét concerto grossója 1714-ben – egy évvel a mester halála után – jelent meg Amszterdamban. A műfaj szabályainak megfelelően a nagyzenekarral két hegedűből és csellóból álló szólistacsoport áll szemben e darabokban. A szólókat ezúttal a zenekar művészei (Bondor Erika és Burján Gabriella hegedűn, valamint Valkó Béla csellón) vállalták magukra – mindhárman elsőrangúan feleltek meg feladatuknak. Az előadók hallható gondot helyeztek a hangzás szépségére és a gondos, ugyanakkor változatos artikulációra, melynek eredményeképpen igen élvezetes produkciónak tapsolhatott a közönség.

Corelli művészete élénk visszhangot keltett Angliában – abban az országban, ahol Purcell halála után nagyon sokáig külhoni muzsikusok határozták meg a zenei élet alakulását. Így Georg Friedrich Händel, aki fél évszázadot töltött Londonban, operáival és oratóriumaival önálló fejezetet írva az angol zene történetébe. Az oratóriumok előadásához azonban szorosan kötődik egy másik műfajé: a felvonások közötti szünetekben Händel kisebb hangszeres együttes kíséretével orgonaversenyeket adott elő. Illetve pontosabb lenne az „improvizált” kifejezés, lévén e darabok nyomtatott kiadása bizonyos értelemben csak a rögtönzés alapjául szolgáló vázlatnak tekinthető.

Tóka Ágostonról eddig is tudtuk, hogy az orgonairodalom nagy műveinek előadása mellett az improvizáció művészetével is aktívan foglalkozik. Händel négytételes, az Izrael Egyiptomban című oratóriumhoz társított, a második tétel pazar hangutánzó effektusai után „A kakukk és a csalogány” melléknevet kapott F-dúr orgonaversenyének számos részletében örömmel figyeltünk is fel rögtönzött, stílusos díszítéseire, a zárlatokat jólesően megvárakoztató cadenzáira. A rögzített szöveg előadására sem lehetett persze panaszunk: a fiatal művész perfekt, csiszolt játéka joggal váltotta ki a publikum elismerését. Szólója mellett Tóka Ágoston a Corelli- és Bach-mű continuoszólamában is remekelt.

A zárószám, Johann Sebastian Bach népszerű, 1723-ban készült, utóbb átdolgozott Magnificatja (ezúttal a második, D-dúr változatot hallhattuk) a karácsonyi időszak egyik legnagyobb „slágere”. A szöveg és zene kapcsolatát utolérhetetlen módon prezentáló mestermű (néhány apró, az összjátékot érintő pontatlanságot leszámítva) igen színvonalas interpretációban részesült, élénk tempóvételekkel, erőteljes hangzásképpel. A padsorokat teljesen megtöltő hallgatóság hosszan tartó vastapssal mondott köszönetet a fellépő művészeknek a szép ünnepi hangversenyért.