Aki most Igar-Dádpusztán jár, úgy érzi, mintha egy másik világba csöppenne

A telefon ugyanis, amint beérünk a szimbolikus „Welcome to Paradise” (Üdvözlünk a paradicsomban!) monstrum elé, alig talál jelet. Hívást fogadni és indítani is nehezen lehet itt, hát még az internetet használni! Persze vannak helyek, ahol valamelyest életre kel a telefon – de úgy látszik, itt a technológia is úgy gondolja, kell a teljes kikapcsolódás. – Mi mind őrültek vagyunk itt! – ordítja nekem angolul egy rasztahajú srác, miután kecses táncmozdulatait látva mosolyra húzom a számat. „És ez menő”, ez az egyetlen gondolat, ami kontrázásként eszembe jut. A szabadságot egy négylábú is megérzi, hívjuk őt Virslinek. A nevet nem én találtam ki, egy magyar ajkú látogató mondta, miután a kicsit húsosabb, barna színű kutyára pillantott. Virsli nem tudni, kihez tartozik, de magabiztosan ismerkedik az emberekkel – amint az emberek is egymással. – Nagyon cuki! – állapítja meg németül egy szőtt mellénybe bújt srác, miután megvakargatja a kutya hátsóbbik felét.

Miután a területet bevettük, Virslivel egyszer még összefutottunk, aztán a kutya eltűnt a hatalmas tömegben. Nem túlzás azt állítani: a fesztiválra ezrek érkeztek, érkeznek, ez már a hétfői nyitónapon a beléptetéskor is érződött. Az idegesség, idegeskedés azonban jobbára tovatűnt, a fesztiválozók bárhol, ahol kellett, szó nélkül kivárták a sorukat. Valóban a teljes nyugalom szigete ez a hely – az egymás számára ismeretlen emberek egy-egy mosoly kíséretében néztek össze, és ha úgy alakult, elegyedtek beszélgetésbe, elsősorban angolul. A terület előtt – és azon belül is – folyamatos az ellenőrzés.

A szőlőhegyek ölelte házaknál helyi bort és mézet árulnak a jobbára igari lakosok, van, aki még szállást is ígér a közelben. A szubkultúra tagjai jól megpakolt bőröndökkel, nem kevesen sátorral vagy lakóautóval érkeztek, a sarut pedig örömmel dobták le magukról, hogy mezítelen lábukkal érintsék Gaiát, földanyát. Ez utóbbin egy nagy görögdinnye is hevert, majd a megérkező tulaj – hátán mandala minta, karján hennafestés, haja kontyba kötve, éppen csak nem esik szét – felkapva azt elfutott az önfeledt tömegbe…