Fehérváriak készítették el az első dokumentumfilmet a székelyek honvédelméről

Bár a magyarság többsége nem tudja, mi történt a fenyvesekkel borított Nyergestetőn, a székely viszont nem feled. Van egy nyereg Kászon és Csíkszentmárton között, ahol székelyek haltak hősi halált, s a legenda szerint e helyen a fenyők derékba törtek, és kopaszon sír a hegy. Mára a könnyek kopjafaerdőt teremtek. Sajnos honi történelmünk soraiból ma is hiányzik az a csata, amit pár száz székely vívott a betörő tízezres orosz– osztrák csapatokkal. Négy esztendővel ezelőtt Varga Sándor hírigazgató rendezésében a Fehérvár Médiacentrum forgatta le azt a dokumentumfilmet, ami a nyergestetői ütközet körülményeit írta le.

Sándor barátomat – Isten nyugosztalja – a székelység e film elkészítése után tiszteletbeli székely honvéddé avatta. Hamvai ott nyugszanak a csíki lankák között egy székely színművész, Fülöp Zoltán által faragott kopjafa alatt. Ma, 2019. augusztus 1-jén van a 170. évfordulója a székelyek emlékezetében elevenen élő nyergestetői ütközetnek. Lássuk, mi is történt 1849- ben! Dicsőséggel emlékezünk ezen esztendő május 21. napjára, amikor Görgey Artúr ifjonti tábornok vezetésével a magyar honvédek bevették a budai várat. Az a nap fényben úszott, amikor a szűzmáriás lobogót a zalai honvédzászlóalj zászlótartója kitűzte a püspöki grácián, a budai vár ormára. Görgey a távcsövében látottaktól felkiáltott: „Előre! Előre! Ott a trikolór. Éljen a honvéd!” Ám a forradalom legszebb diadalának napja egyben pecsét volt a magyarság üldözésének szövetségére, és dőlt el, hogy magunk maradunk Európában. E napon, május 21-én az ifjú Ferencz József kezet csókolt minden oroszok cárjának, I. Miklósnak, és segítségért könyörgött a „rebellis” magyarok ellen. E kézcsók felhatalmazás volt a cárnak, hogy rettentő seregével rátörhessen Magyarországra.

A Hadi lap emígyen buzdít 1849. június 4-én

És a Muszka Despota parollákot csapogat tenyerébe a vén ördögnek, s feni kardját a szabad magyar nyakának le vágására. Árva megyében a minapokban komplimentirozott is 4000 éhes kozák, s miután éhes zápjaikra kenyeret és húst ragadoztak fel viszsza szaladtak. Talpra minden magyar! Öreg és ifjú, asszony és gyermek egy aránt, kinek egyszer a magyarok istene annyi erőt adott karjába, hogy egy puskát, kardot, botot, vagy csépet el bír.

E kézcsók után többet ért a legutolsó honvéd szuronya is, mint Kossuth lelkesítő szózata, mert már a honvéden állt, mi pusztul a magyarból. Európa újra az ütköző státuszt adta Magyarországnak, ezúttal a németség és a szlávság között. Európában senkit nem érdekelt a magyarok sorsa, minden ország kifarolt Magyarország mögül. Azzal a kézcsókkal megkezdődött a magyarság élethalálharca. A kora nyári napokban több helyen is egyesültek az orosz és osztrák seregek, immáron orosz vezetéssel kezdték meg az offenzívát Magyarország ellen, miközben az angol, a francia, az olasz szemet hunyt a gyilkos támadás felett. 1849. június 28-án a Tömösi-hágónál Lüders orosz gyalogsági tábornok megindítja vérengző csapatait, vele szemben a tömösi Leonidászként emlegetett Kiss Sándor áll ellen honvédjeivel. Kiss Sándor olyan súlyos sérülést szenvedett az ütközetben, hogy képtelen volt talpra állni, ezért egy székhez kötöztette magát, és abból irányította katonáit.

Történetünk két fontos szereplője

Tuzson János (balra) őrnagy, aki a 86. honvéd zászlóaljat vezette.

Embereivel többnyire ott harcolt a jobb oldalon levő Gábor Áron

mellett. Gábor Áronnak sok győztes csatát köszönhet a magyar

honvéd, mert ütközeteit ágyúi fedezték. Amikor Uzonnál meghalt

Gábor Áron, akkor Tuzson János zászlóalja önálló harcműveleteket

hajtott végre. Tuzson katonáinak legszentebb feladata a hon megvédése volt. Azért mentek a Nyergestetőre, mert megtudták, hogy a muszka legnagyobb betörését tervezi.

Háromszáz magyar halt, kétszáz megsebesült, százötven fogságba esett. 1849. július 2-án Uzon és Kökösd térségében vívtak nehéz csatát a székely–magyar honvédek az összevont orosz– osztrák csapatokkal. A Tuzson János őrnagy vezette 86. honvéd zászlóalj jelentős veszteségeket szenvedett, de a másik oldal ereje is megroppant, ezért a harcoló felek visszavonulást kezdeményeztek. Ebben az ütközetben szenvedett halálos sérülést a rézágyúk atyja, Gábor Áron. Három nappal később, július 5-én Sepsiszentgyörgynél, az eprestetői ütközetben a 22 éves honvéd százados és parancsnok, Gyertyánffy Ferenc a 3. székely század katonáival együtt hősi halált haltak. A székelyek visszahúzódtak a hegyekbe. Július 22-én váratlanul Moldvába tört be Bem tábornok csapataival, és népfelkelést próbáltak provokálni. E figyelemelterelés alatt Tuzson János és Gál Sándor csapatai visszafoglalták Sepsiszentgyörgyöt. Ezt követően Tuzson János maréknyi legénységével a Kárpátok egyik átjárójához ment, hogy megvédjék a Csíki- medencét. Háromszék felől az egyesített orosz–osztrák sereg támadást indított augusztus 1-jén a pár száz székely ellen. Tuzson azt találta ki, hogy a Nyergestető hegyektől védett sziklái közé ássák be magukat, és tartóztatják fel az ellenséget. Ebben az átjáróban védték hazájukat, Magyarországot, szülőföldjüket Székelyföldet és otthonukat a Csíki-medencét. Elszántan védekeztek a több mint tízszeres túlerővel szemben.

Kányádi Sándor: Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon, s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar sem tudja másképpen, csak kettétörve, van ott a sok nagy hegy között egy szelíden, szépen hajló, mint egy nyereg, kit viselne mesebeli óriás ló. Úgy is hívják: Nyergestető; egyik kengyelvasa: Kászon, a másik meg, az innenső, itt csillogna Csíkkozmáson. Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek. Évszázados az az erdő, áll azóta rendületlen, szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben, mert temető ez az erdő, és kopjafa minden szál fa, itt esett el Gál Sándornak száznál is több katonája. Véres harc volt, a patak is vértől áradt azon reggel. Támadt a cár és a császár hatalmas nagy hadsereggel. De a védők nem rettentek – alig voltak, ha kétszázan -, álltak, mint a fenyők, a harc rettentő vad viharában. Végül csellel, árulással délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek. Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán, zászlót hajtva temette el a hősöket a hegy hátán. Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában. Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek, hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének, csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben, s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben.

Az a hír járta, hogy egy román pásztor árulta el az oroszoknak, hogyan tudják hátba támadni a székely honvédeket és huszárokat. A tízezernél több ostromló 40 ágyúval lőtte a pár száz székelyt, akik ellenálltak. Az árulás után az oroszok Lázárfalva felől törtek a magyar alakulatra, és a túlerőt utólag felmérve még az oroszok parancsnoka is tiszteletadásra szólította katonáit a magyarok holtteste felett. A 2015-ben forgatott Nyergestető 1849 című film – mely megtekinthető a cikk végén – készítésekor az ütközetet nem tudta a fehérvári forgatóstáb elkészíteni, mert a székely huszárok közül egy sem akart orosz vagy osztrák katona lenni. Ezért az ellenséget Pákozdon vették fel, és úgy vágták össze egy eseménnyé. De ne lepődjünk meg a székelyek viselkedésén, mert számukra példaértékű a nyergestetői hősi harc, melynek helyszínén több száz kopjafa őrzi a székely hősök emlékét. Dezső Tibor székely református lelkész így fogalmazott: „Azok az emberek nem meghalni mentek, hanem áldozatot hozni. Olyan áldozatot, mint amilyet Krisztus hozott értünk. Ők ezt az áldozatot meghozták a népért, a hazáért és a következő generációkért. Ha a székely Nyergestetőt elfeledi, az olyan, mintha a világ felejtené el nagypénteket. Nagypéntek nélkül pedig nincs feltámadás!”