Örömzene szvinggel és naplementével

A trió varázslatos estet produkált, visszalopták a szving forró, füstös, romantikus hangulatát a szívekbe. Márk és András session zenészek, akik számos nagynevű előadóval játszottak már együtt, ezért fontos számukra, hogy mindig olyan előadókkal egészüljenek ki, aki hozza az elvárt minőséget. A hajdúböszörményi Szandra pedig ilyen.

– Debrecenben ismertük meg egymást Andrissal, annak ellenére, hogy ő velencei, én pedig gárdonyi vagyok – mesélte a kastély árnyas fái alatt Horváth Márk, aki egyébként a velencei-tavi könnyűzenei életben ismert figura, és számos hazai formáció gitárosaként a hazai django stílus „élharcosai” közé sorolható. A metszéspont ennek a háromfős hirtelen jött formációnak az életében Jász András, ugyanis ő az, aki Szandrával is és Márkkal is együtt zenél – külön-külön. Így hárman azonban most először léptek színpadra, a kápolnásnyéki est tehát rendhagyó esemény volt még az ő zenei életükben is.

– Van Szandrával egy közös produkciónk, az I heart Budapest Show, amelyben Karády- és régi magyar filmslágereket játszunk – tette hozzá András. Ebből is volt pár betét a kápolnásnyéki esten, amelyre a közönség is nagyon jól rezonált – szinte együtt élt, együtt énekelt a trióval.

– Hat évvel ezelőtt álmodtuk meg ezt a közös műsort Andrissal. A rövid története annyi, hogy Vietnámban felkértek minket, tartsunk egy magyar estet. Erre készítettünk egy nagyon intim hangulatú szobalemezt, amellyel kedveskedhettünk az ottani közönségnek – emlékezett vissza a kezdetekre Szandra. A szoba- lemez – amely nem más, mint egy lakásban felvett, stúdiókörülményeket nélkülöző felvétel – volt a kezdő lépés, aminek sikerén felbuzdulva folytatták a közös munkát. Az intimitás egyébként a Halász-kastélyban előadott műsorra is jellemző volt – a stand-upos kiszólások, a közös történetek, a közönség bevonása mind egyfajta „szobahangulatot” teremtettek, amelyben mindenki ellazulhatott, s amelyben a szving tette fel a koronát az élményre.

– Amikor hazajöttünk Viet­námból, elvittük az anyagot egy céges rendezvényre – folytatta Szandra. Így kezdődött, hogy a magyar slágereket feldolgozó duó műsora „beütött”, hiszen a sok vacsorázó vendég, minden egyes előadásukon, inkább letette a kanalat, villát, hogy inkább őket hallgassa. Ennél nagyobb elismerés pedig aligha kell egy zenésznek… Így lett a háttérzenélésből premier plán, és jött előre egyre inkább a színpadhoz a hallgatóság, hogy a Meseautótól kezdve a Karády-feldolgozásokig együtt énekeljék velük a dalokat.

A kápolnásnyéki estre visszatérve, a szaxofont és a zongorát varázslatosan egészítette ki Márk gitárja. Így lett valóban intim, decens, mégis laza és improvizatív az örömzene, melyben Szandra hangja színezte búgón, rekedtesen vörösre az élményt, akár a naplemente a kastély homlokzata mögött az eget.