Kokas Ignác hagyatéka: parasztházban nyílt képtár Felcsúton

Kokas Ignác hagyatékának egy részét vásárolta meg a Felcsút Utánpótlás Nevelésért Alapítvány, hogy méltó körülmények között tekinthesse meg a közönség a Váli-völgy jelesének műveit. Az elbontott, külsőre megszólalásig hasonló parasztház tágas belső tereiben a szükséges hőmérséklet és páratartalom biztosítja az alkotások épségét – az épület stílusában illeszkedik a zsenivé érett hajdani asztalosinas életútjához és Felcsút község arculatához egyaránt. Mészáros László polgármester köszöntötte az avatón megjelent Kósa Juditot, a festő özvegyét és egyik fiát, Kokas Lászlót. Mészáros Lőrinc, az alapítvány elnöke köszöntőjében utalt a Kokas Ignáccal való személyes találkozásukra, ben­sőséges beszélgetésükre, az idős korában is csillogó személyiségű, szerény művészre. Elmondta, tavaly tájházként-faluházként újítottak fel és adtak át a közösségnek egy hagyományos felcsúti épületet, s most az értékes népi építészet jegyeit magán hordozó, újjáépített ház ugyanezt a gondolatot erősíti meg. A képeket megőrizni kívánjuk, mondta Mészáros Lőrinc, hogy mindenki lássa! Tervként fogalmazta meg, hogy Felcsút összes elhanyagolt, megmentésre érdemes épületét megvásárolja az alapítvány, s korhűen felújíttatja.

„A jó és igazi művészet megváltoztatja az életünket„

Fekete Péter államtitkár szo­kása szerint rendhagyó be­szédet tartott, elmondta, ezúttal is „kulturális kincsekkel a zsebében” érkezett. Ez alkalommal Szakály László zongoraművész, a Fővárosi Nagycirkusz zenei igazgatója kísérte muzsikájával a fiatal mozdulatművésznő produkcióját a hófehér zongora tetején. „A jó és igazi művészet megváltoztatja az életünket, az önkéntelen kölcsönhatások és a ránk törő emlékek befolyásolják szemléletünket, érzéseinket.” Elárulta: a képtárban látható képek közül egyik kedvence a Merengés alkonyi fényben címet viseli, s számára a harmóniát és a megbékélést jelenti.

Az 1926-ban Válban született Kokas Ignác festőállványa és képe fogadja a képtárba belépőt – az idős korában is férfias, életörömöt sugárzó művész zabolátlan fürtjei, széles mosolya, erőteljes alakja árulkodik varázslatos személyiségéről. 1967-es önarcképén még a figurális stílus látható, ám később áttért a nonfiguratív kifejezésmódra. Nagy méretű, az álomszerű víziókat különleges szín- és formai hatásokkal komponáló képei egyéni látás- és kifejezésmódot tükröznek. A Vál melletti Ginzapuszta több képének témájául szolgált, amint a címekből kiolvasható. Vágta, Télután, A lélek kapuja s a többi, valamint a különleges kerek kép, a Hajnalodik című a fényes napfelkelte érzetét kelti a Kokas Ignác megfejtésére vállalkozó nézelődőben.