Régészeti örökségünk Orondpusztáról – Az ásatások előzetes eredményeit novemberben mutatják be

A csákberény-orondpusztai avar kori temető 1935-ös felfedezése óta éppen 80 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a jórészt László Gyula – a későbbi híres régészprofesszor – által feltárt temetőrészlet teljes közlése megjelenhessen.

1939-ben, a második világháború kitörésével félbeszakadó feltárásokat követően pedig szintén 80 év telt el, mire idén nyáron újra kezdődhettek az ásatások a Szent István Király Múzeum régésze, Szücsi Frigyes vezetésével.

A tudományos fokozatot Fejér megye avar korának kutatásával elért szakember a megyei Hírlap által is nyomon követett ásatások előzetes eredményeit

novemberben már egy budapesti konferencián mutatja be. A kutatómunka azonban sem korban, sem térben nem állt meg az avar temetőnél.

– Orondpusztán önkéntes fémkeresősök bevonásával folytatunk terepbejárásokat. Nemcsak a temetőhöz tartozó eddig ismeretlen elhelyezkedésű avar kori települést keressük, hanem minden korszak tárgyi hagyatékát gyűjtjük és elemezzük – mondta el lapunk érdeklődésére Szücsi Frigyes.

A polgármester jelezte

Vécsei László csákberényi polgármester hívta fel a szakemberek figyelmét egy műholdfelvételre, amin épületek nyomai vehetők ki. A területen csak bronzkori lelőhely szerepelt a közhiteles nyilvántartásban, a műholdképen látszódó épületek azonban nyilvánvalóan nem bronzkoriak, ezért már a régészek

tavasszal kiszálltak a helyszínre terepbejárás céljából.

A szántóföldi művelés alatt álló területen a növényzet akkor nem tette lehetővé a kutatást, de így is több római kori cseréptöredéket találtak, amiből egyre valószínűbbnek tűnt, hogy római épületek maradványai rejlenek a föld alatt. Az előzetes várakozások beigazolódtak, amikor október folyamán két terepbejárási napon számos leletet, a többi között római kori pénzeket, fibulákat (ruhakapcsoló tűket) és gyűrűket gyűjtöttek össze a szakemberek a fémkeresővel vizsgálódó önkénteseiknek köszönhetően.

– A jószándékú önkéntesek bevonása a terepbejárásokba és az ásatásokba nemcsak egy működő lehetőség a múzeumoknak – ahogy ezt a csákberényi példa is igazolja –, hanem egyúttal üzenet a társadalomnak: a régészeti örökség mindannyiunké, de ahhoz, hogy ne tegyünk kárt benne, régészek jelenléte és szakértelme szükségeltetik – hangsúlyozta a vezető régész.

Amint megtudtuk tőle: a lelet önmagában csak egy korlátozottan értelmezhető tárgy. Az előkerülési helyének, a környezetének ismerete, a többi régészeti jelenséggel való szakszerűen dokumentált kapcsolata árulkodik a tárgy történetéről és a tárgyat készítő vagy használó emberről. A fémkeresővel illegálisan tevékenykedő személyek, rablóásatások vagy a földmunkával járó sietős beruházások áldozataivá váló régészeti lelőhelyek megismerésére már nincs esélyünk.

Hogyan is tisztelhetnénk eleinket, ha nem ismerjük meg őket a hagyatékukon keresztül? – merül fel óhatatlanul is a kérdés

– A jelenleg tizenöt nyilvántartott lelőhellyel büszkélkedő Csákberény az örökségvédelem pozitív társadalmi példája: a Szent István Király Múzeum a polgármester, az önkormányzat és a helyi lakosok támogatásával, valamint a szélrózsa minden irányából érkező önkéntesek segítségével folytatja közös régészeti örökségünk feltárását és megmentését – tette hozzá Szücsi Frigyes vezető régész.