Ők a Gutenberg-galaxis őrzői – A könyvtárosok most is az olvasókért vannak

A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár igazgatónője, Buriánné Tarró Edit Erzsébet zárt ajtók mögött, de most is dolgozik. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Fejér megyei elnökeként pedig, épp a könyvtárosok világnapja alkalmából, egy kollégájával egyetemben szorgalmazta néhány éve, hogy ez a nap, a köztisztviselőkéhez hasonlóan, számukra legyen munkaszüneti nap. Noha eddig ez nem valósult meg, mondja, de azért áprilisban mindig ünnepeltek.

– A hó első hétfőjén – amikor a könyvtár egyébként is zárva van – társkönyvtárakat látogatunk. Minden évben megtelik egy busz a megye könyvtárosaival. Idén is voltak terveink, amelyeket azonban átviszünk a következő évre – mondja az igazgatónő, aki mesél a megyei könyvtár munkatársainak mostani teendőiről is:

– Most a szabadságukat töltik a 60 év felettiek is, és sokan vannak otthon gyermekeikkel. Aki pedig távmunkában tevékenykedik, az adatbázisunkhoz való csatlakozással tud dolgozni tovább – teszi hozzá az igazgatónő, ahogy azt is: a mostani helyzet lehetővé tette, hogy a könyvtár honlapját bővítsék, s elérhetővé tegyenek olyan digitális tartalmakat, amelyekre eddig nem volt idő. Érdemes szörfölni a holnapjukon, találhatunk digitális kalauzt és olyan, fiataloknak szóló kvízt, amely online kitölthető. Az igazgatónő számára azonban a feladatvégzés gyakran munkahelyhez kötött:

– Sok napi szintű feladat van, most éppen a belső ellenőrzésre készülök fel. Továbbá folyik a munka az Oskola utcai épület homlokzatfelújítása kapcsán is – teszi hozzá.

Endrédiné Szabó Erika, a bicskei Nagy Károly Városi Könyvtár igazgatónője tavaly vette át szakmája jelentős elismerését, a Tóth György-emlékérmet. Erika harmincöt éve dolgozik a bicskei könyvek között, ez az első munkahelye. Számára április 14-e, a könyvtárosok világnapja is úgy telt, mint az eddigiek – leszámítva a legfontosabbat, az olvasókkal való személyes kapcsolatot. Ez hiányzik neki most a legjobban, árulja el a Fejér Megyei Hírlapnak.

– Első főnököm mondta még: itt az olvasó az első, minden érte van. Mindegy, hogy leltározol, pecsételsz, helytörténetet gyűjtesz, minden az ő elégedettségéért van. A könyvtáros mosolya pedig, ahogy a pult mögött fogadja az olvasót, minden más szolgáltatásnál fontosabb – emlékezik vissza azóta is alkalmazott alapelvére az „őskönyvtáros”. Aki reméli, hamarosan újra találkozhat az olvasókkal. De addig sem tétlenkednek, teszi hozzá:

– Van egy e-mentor ügyintézőnk, aki segít az olvasóinknak telefonon, ha informatikai problémájuk akad. Emellett online vetélkedőket szervezünk a gyerekeknek. Nagy szükség esetén szkennelünk könyvekből, de inkább arra törekszünk, hogy hiteles, elektronikus információkkal segítsük a forráskeresőket. És most van idő rá, hogy digitalizáljunk olyan helyismereti anyagokat, amelyeket feldolgozhatunk a saját adatbázisunkban. Ez nagyon nagy előrelépés lesz számunkra is.

Nemrégiben írtunk a pázmándi könyvtáros kezdeményezéséről is, aki házhoz viszi a könyveket, ha szükséges. Kemény Botond ötletével éltek is már többen, meséli. Személyesen maga szállította ki a kért köteteket, amelyeket majd visszahozatal után egy időre karanténba tesz.

A könyvekre tehát továbbra is nagy igény van. Kárpáti Miklós gárdonyi antikvárius erről mesél: – Sokszor kérdezik tőlem, van-e jövője a könyvnek, hiszen a közhiedelem szerint vége a Gutenberg-galaxisnak, leáldozott a nyomtatott könyveknek. Számtalanszor hallani: a legifjabb generációnak már az a furcsa, ha a szövegnek fizikai kiterjedése is van: ha nyomdafestékbe, papírba és vászonba csomagolják. Igaz az is, tömegek igyekeznek mindenáron szabadulni otthoni könyveiktől. Hányszor hallom: „Ha nem veszi meg, megy a kukába!” – amire persze egyetlen válasz lehetséges: „Ez nem az én döntésem lesz, hanem az Öné!”

Általánosságban nézve, valóban csökken a könyvek ázsiója, de ahogy Miklós látja, az igazi törésvonal nem a nyomtatott és elektronikusan rögzített szöveget olvasók között húzódik, hanem az elmélyült, illetve csak a felszínt karcoló olvasási szokások, igények között.

– Ezért nem látom sötétnek a könyvek jövőjét. A valódi olvasóban, bármit is olvas, meglesz az igény, hogy a számára fontos művet fizikai valójában is birtokolja. Ha kevesebben is lesznek, de mindig lesz, aki számára nemcsak az adott szöveg gyors megszerzése a cél, de fontos annak a megértést is segítő megjelenése és esztétikus „csomagolása”. Egy mívesen megformált könyv ráadásul három érzékszervnek is örömet okoz: látvánnyal, tapintással és illattal gazdagít.