Dráma, ami ma is ismerős – a Csajághy első előadása

Több dramaturg is színre vitte Vörösmarty drámáját, a Csongor és Tündét az elmúlt másfélszáz évben – kisebb-nagyobb sikerekkel. Márkus László rendező az évszázadforduló után így vallott az akkor már évtizedek óta sikerrel játszott darab kapcsán, melyet maga is színre álmodott:

„A Csongor és Tündét én valóságos, szimbolikus sorsképnek látom. Csongor a költőt szimbolizálja, aki a szépséget, az eszményt hajszolja, s bár útjáról mindenféle emberi hiúság, dicsvágy, tudomány gőgje s a pénzszomj próbálja letéríteni, ő megy a maga célja felé, amerre szíve, lelke, inspirációja vonzza. És meg is találja, el is éri álmát, a szépséget, amit keresett, Tünde eszményi személyében. Míg Csongor az ideált kereső költőt jelképezi, ellenképe, Mirigy, a földre rántó gonosz ösztönöket szimbolizálja, tragikus erővel.”

A téma, melyet Vörösmarty megragadott, az emberiség sosem múló lényegét, a boldogságkeresést ragadja meg. Ez teszi ma is izgalmassá a mondanivalót, melyet a 21. századi ember nyelvére Somogyi Szilárd rendező fordított le, az Együtt Company színészei közreműködésével. A Csongor és Tündét a kápolnásnyéki Csajághy Laura Szabadtéri Színpad szombati nyitó előadásán teltházas közönség tekintette meg. A rendező itt fűzte hozzá gondolatait:

– A rendezés feladata hálás és hálátlan is volt egyben. Egyrészt mert ezt a szépséges veretes magyar szöveget úgy kell megálmodni a színpadra, hogy az előadás időtartama alatt fenn tudja tartani a nézők figyelmét. Másrészt sok olyan ötletre van szükség, amellyel közelebb tudja hozni a ma emberéhez az előadást – fogalmazta meg a Csongor és Tünde 21. századi interpretációjával megálmodott előadás lényegét a darab rendezője. Ezért is lépett „Csongi” – Gömöri András Péter – bőrszerkóban, motorral a színre, s ezért volt olyan elementáris erejű Mirigy – Détár Enikő – boszorkányos játéka. A szereposztás, a szabad tér adta hangulat, a fények, üzenetek, belecsempészett humor méltó premier előadás volt a Csajághy színpadán.