Isten társaságában – Mező Misi Benkő Lászlóról, Balázs Fecóról

Mikor jön legközelebb Fejér megyébe fellépni?

– Oda megyek, ahová hívnak. A Királyi Napok nagyszerű élmény volt egy hihetetlenül jó koncerttel és közönséggel. Azt bármikor szívesen megismételném, remélem, a járványhelyzet elmúlta után erre lesz lehetőségem!

Sok nagyszerű zenészt elveszítettünk heteken belül. Benkő Lacit, Balázs Fecót, Mihály Tomi… Azért ezt nem lehet olyan egyszerűen „elengedni.”

– Hatalmas tisztelet övezte mindhármójukat. Ötvenvalahány évig sikeres zenészként színpadon lenni nem akármilyen teljesítmény. Nemcsak Magyarországon, egész Európában, bármerre mentek, olyan koncerteket adtak, hogy nem hittem a szememnek és a fülemnek. De valahogy ez az élet rendje, hogy az ember megszületik, megbetegszik, aztán elmegy. Szörnyű ezt megélni, de az élet megy tovább. Nagyon sokunkat az a munka, a mű vigasztal, amit itt hagytak maguk után. Fecóval készítettünk egy közös feldolgozásalbumot: katartikus élményt jelentett hallani, ahogyan a nagy ikon feldolgozta, felénekelte a nótáinkat. Egyszerűen gyönyörű volt.

Milyen karácsonyokra emlékszik vissza?

– Szívesen és jó szívvel mondanám, hogy gyerekkoromban olyan karácsonyaim voltak, amilyeneket minden gyerek elképzel magának. Mennyezetig érő fenyőfa, és alatta rengeteg ajándék. De nem így volt. Szegény családban nőttem fel, ha karácsonyra egy kiló banánt vagy egy dezodort kaptunk, mi akkor már nagyon örültünk. Így aztán nem az ajándékozás része volt a fontos, hanem az, hogy együtt tudjunk lenni. Aztán ahogyan idősödtem, lett saját családom, a párom is hozott magával otthonról egy másikféle szokást és kultúrát, és ezt össze kellett fésülni. Tudtuk, ha egyszer gyermekeink lesznek, olyan karácsonyokat szeretnénk, amilyen üzenettel az ünnep valóban bír. Ne arról szóljon ez a néhány nap, hogy hú, most de szeretjük egymást, és hú, de nagy ajándékokat veszünk egymásnak, egyébként az év többi napján alig figyelünk a másikra! Azt akartam, hogy a gyerekeim abban nőjenek fel, ami a karácsony valós értelme és üzenete. Ami véleményem szerint a legfontosabb.

Mi volna az?

– Az Úrjézus megszületése. Nem pedig a fogyasztói társadalom rivaldafénye.

Mi hajtotta arra, hogy részt vállaljon jótékonysági programokban?

– Ezt láttam otthon a szüleimtől, én így szocializálódtam, és azt szeretném, hogy a gyerekeim is így tegyenek. Legyenek érzékenyek. Ha látnak valakit, aki rászorul, azért tenniük kell. Három gyermekem van, és soha nem tudom elfogadni, ha nélkülöző gyermekeket látok. Ez bennem mindig megmozdít valamit. Akarásra késztet. Amikor egyszer Böjte Csaba testvér egyik otthonában jártam, láttam a pici gyerekeket gereblyézni, ásni és kapálni. És láttam, hogy már épül az otthon egy másik szárnya. Kértem, írjanak egy listát. Aztán addig mentem és szervezkedtem, amíg egy huszonnégy tonnás kamionnal érkeztünk vissza, alig tudtunk beállni az udvarba. Jöttek a gyerekek, segítettek pakolni, bementünk a falak közé, ahol elkezdtek énekelni és játszani: és ott ült a zenekar, és folyt a könny a szemünkből.

De nem akkor tért meg. Mi hozta el számára ezt a változást?

– Édesanyám elvesztése. Egy olyan mély lelki állapot, amit nagyon nehezen tudtam megérteni és átvészelni. Akkor lépett be az életembe Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat alapító lelkésze. Istent miatta akartam megismerni. Tudni akartam, miként lehet ilyen mélyen hinni Istenben? A Sándorral való találkozás átkattintott valamit a fejemben. Utána már azt akartam megtapasztalni, amit ő tapasztalt meg Istennel.

És megvan már maradéktalanul ez a tapasztalat?

– Erre törekszem. Nem vagyok tökéletes, és van, hogy nagyon eltávolodom Istentől. Van, amikor hálás vagyok neki, van, hogy kevésbé, és akkor Ő háttérbe szorul. De a lényeg, hogy tudnunk kell, mennyire szükség van mindennap Isten társaságára.