Két karakteres fehérvári író online irodalmi estje

Fehérvári írók estje – ezzel a nem túl hivalkodó címmel hirdették meg a programot még november elejére az egyik fehérvári sörözőben, ám az ismert körülmények és a 11-től érvénybe lépett korlátozások miatt élőben megtartani már nem tudták. Néhány hét után azonban online szervezték újra az eseményt, így az irodalombarátok még az év vége előtt hozzájuthattak egy kis helyi csemegéhez.

Fehérvári íróból van azért jó pár, de itt most konkrétan Gellén-Miklós Gáborról és Pallag Zoltánról volt szó. Mindkét író, illetve költő viszonylag régen szerepelt székesfehérvári esten, együtt meg végképp hosszú évek óta nem láthattuk őket, már csak ezért is volt érdemes a közvetítés szűk egy órájára a monitor elé szegeződni.

A régészként végzett, éppen a PHD-dolgozatán dolgozó Pallag Zoltán sokfelé járt már a nagyvilágban. Most Fehérváron él, ahol középiskolába járt, és ahol egy ideig az Árgus című, azóta megszűnt irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Gellén-Miklós Gábor mindig is Fehérváron lakott, a hétköznapokban középiskolai magyartanárként dolgozik több mint tizenöt éve.

Az esten, amelynek házigazdája Czinki Ferenc irodalmár volt, mindketten meséltek a közös „fehérváriságról”, illetve arról, hogyan indult írói pályájuk. Kiderült, hogy a tizenévesen szerzett, és főleg az asztalfiókban maradt szerelmes versek (Pallag Zoltán), illetve az Ady Endre stílusában szintén tizenévesen, vagányságból megírt, kockás füzetben landolt költemények (Gellén-Miklós Gábor) után hamarosan mindkettejüknek a Fejér Megyei Hírlapban való megjelenés jelentette a kiindulópontot.

Innen aztán hamarosan bekerülhettek az említett Árgusba, majd már országos irodalmi lapokban (például Élet és Irodalom, Jelenkor) is publikálhattak. S ez azóta is így van lényegében.

A két szerző a moderátor kérésére beszélt arról is, hogyan élték meg a koronavírus-járvány első hullámát, illetve miben változott meg a hozzáállásuk azóta, a második hullám idejére. Mindketten úgy nyilatkoztak, hogy a tavaszi időszak még sokkal jobban megviselte őket lelkileg, nagyobb volt az aggodalom. S több lett ugyan a szabad idő is, ám az ilyenkor várt „nagy mű” végül is egyelőre nem készült el – de próbálkozások, kezdemények voltak. Zoltán egy bekezdést írt meg egy nagyobb lélegzetvételűnek szánt szövegből, Gábor pedig rövid verseket írt az abc betűire.

Most úgy vannak vele: nem igazán terveznek előre, nem lehet tudni, mit hoznak a következő hónapok. Ahhoz kell hozzászokni, hogy mindig az adott helyzethez alkalmazkodjunk, s elfogadjuk, hogy nem feltétlenül mi irányítunk.

Ha már irodalmi est, felolvasás is volt. A két szerző először verseket adott elő. Karakteres, jellegzetesen „pallagos”, illetve „gellénes” sorokat hallhattunk, végül pedig egy-egy próza következett, amely kifejezetten a helyszín, a söröző miatt született, kérésre. Mindkettő remek, egyéni stílusú, a fantáziát a valósággal ötvöző szöveg volt.