Tündéri üzenetek Borján Mártától

Két nagy fia van a Kőszárhegyen élő pedagógusnak és most már egy kis unokája is – aki ihletforrás volt számára, és megszületett első kötete is. A Bella, a tündéri segítség című verses mesés kötet igazi érzelmi utazás a gyerekek számára, el is jutott minden fehérvári óvodába.

Hogyan érkezett az életébe az írás, mi volt a motiváció?

– Ez érdekesen alakult. Másfél évvel ezelőtt még csak azt tudtuk, a kis unokám kislány lesz és Bellának fogják hívni. Amint kimondtam a nevét, összekötöttem azzal, hogy egy kis tündér lesz. Jöttek a gondolatok, mesék formájában. Leültem, elkezdtem írni. Egészen addig nem nagyon írogattam, csak kisebb novellákat, de azokat is csak magamnak.

Gyakorlatilag az első kötete?

– Igen, még egy írásomat sem adták ki korábban. A meséket, verses meséket mindig is szerettem, s most annyira kedvet kaptam hozzá, hogy egyik jött a másik után. Nagy rajongója vagyok a Didergő király meséjének vagy az Öreg néne őzikéjének, közelállónak éreztem magamhoz ezt a műfajt.

A kötetben szereplő mesehősöknek fontos küldetésük lett. Minden fehérvári óvodás meghallgathatja a történeteiket, hiszen a könyv a SZETA segítségével eljutott az összes fehérvári intézménybe. Mi Bella üzenete a gyerekeknek?

– Amikor elkezdtem írni a kötetet, nem gondoltam volna, hogy a hősöknek ilyen fontos küldetésük lesz. Ezekben a felnőtteket és gyermekeket egyaránt próbára tevő időszakban még inkább fontos, hogy a kisgyermekek lelkében zajló érzéseket megértsük, érzelmi intelligenciájukat fejlesszük. Ahogy bennünk, felnőttekben is megfogalmazódhatnak, eluralkodhatnak a rossz érzések, a szomorúság, a feszültség. Fontos, hogy ezeket felszínre hozzuk, megértsük, és a gyerekeket megtanítsuk arra, hogyan tudják ezeket a kellemetlen érzéseket kezelni, illetve ezektől megszabadulni. Erre a legalkalmasabbak a mesék, hiszen bennük igazi emberi értékekkel találkozhat a gyermek. Ilyenek a jóság, szeretet, egymás segítése, a megbecsülés, egymás megértése, de még az élő környezet megóvása is. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a magas értelmi intelligencia még önmagában nem garancia arra, hogy valakiből sikeres ember váljék. Pedagógiai munkám és tanulmányaim során számtalan olyan személlyel találkoztam, akiknek magas volt az értelmi intelligenciájuk, viszont képtelenek voltak embertársaikkal a megfelelő együttműködésre, a társas kapcsolataik kudarcra voltak ítélve. Ez az alacsony érzelmi intelligenciával magyarázható. Az érzelmi intelligenciát gyermekkorban kell megalapozni. A legfőbb feladat a szülőkre hárul, hiszen rajtuk múlik, hogy ez a megalapozás megfelelő lesz-e. A gyermekekkel közösen töltött minőségi idő, mese, mondóka, játék mind a sikeres megalapozás záloga. Aztán az oktatási intézményekben tovább folytatódik az érzelmi intelligencia fejlesztése: bölcsődékben, óvodákban, az iskolákban. Fontos annak a megtanulása is, hogy az érzelmeket hogyan tudják kezelni, hiszen így válhatnak empatikus személyiségekké. Magam is szívesen tanítom a meséket, verses meséket, mert ezek az érzelmi nevelés eszközei. Kilenc kis mesém főhőse Bella, a tündérkirály egyetlen lánya, aki jóságáról, segítőkészségéről és nevelő szándékáról tesz tanúbizonyságot a kis erdei állatokkal közös kalandjai során. A történeteim között szerepel karácsonyhoz, anyák napjához, majálishoz, télapóhoz, születésnaphoz kapcsolódó téma is. Ezek mind erkölcsi tanulságokat tartalmazó mesék, belőlük megtanulhatók a követendő és az elutasítandó szerepek. Mivel verses mesékről van szó, így a ritmusnak és a rímeknek hála a gyermekek ritmusérzéke is fejleszthető. Ezen kívül néhány szólás, közmondás és ritkábban használt szókapcsolat is színesíti ezeket a meséket, ezek pedig a gyermekek szókincsének fejlesztését szolgálják. Hogy ezt a könyvet igényes formában tarthatja kezében az olvasó, az nem az én gondolataimnak köszönhető, hanem Szabó István Attila grafikus illusztrációinak, Tamás fiam dizájnötleteinek és nem utolsósorban a kiadónak. Elmondhatom, ez a könyv egy olyan közös munka eredménye, mint ahogyan a hőseim is közös összefogással jutnak el a célba a mesék végén.

Lehetséges az, hogy egy unoka egészen más kreativitást mozdít meg az emberben, mint a gyereke? Hiszen másképp viszonyul hozzá, és nagymamaként inkább az együtt töltött idő számít, nem a nevelése.

– Igen, és legfőképpen az, hogy amikor vele vagyok, csak vele vagyok, csak rá figyelek. Azt a kevés időt, amit együtt tudunk tölteni, igyekszem kihasználni. Az embernek a saját gyerekeivel nem így működik. Ott vannak mellette az egyéb teendők, munkák, felelősség, amit el kell végezni. Sokkal több idő jut az unokával a játékra, mesére, mondókákra, s én partner vagyok ebben.

Melyik a kedvenc története?

– Nincs konkrét kedvencem a kötetből. Nekem az a fontos, hogy a történeteim valamilyen tanulságot hordozzanak, olyan pluszt adjanak, aminek nevelő szándéka van. Úgy érzem, manapság vannak gyerekek, akiknek óriási szükségük lenne a kapaszkodóra, segítségre. Mi, pedagógusok egyébként is próbáljuk ezt áthidalni. A történetek megismerésekor előjönnek a gyerekekből a saját élményeik, akár a témával, akár mással kapcsolatban. Ezt már sokszor tapasztaltam.