A Vox Mirabilis névadójának munkáját idén KÓTA-díjjal is elismerték

Elekes Péter Pál példája jól mutatja, a reáliák iránti elkötelezettség nem zárja ki, hogy a humán terület is része legyen az ember életének. Míg aktív éveiben a kísérleti fizika területén mozgott, addig nyugdíjasként a zene lett számára a fő irányzat. Habár a muzsika iránti szeretet gyermekkorától elkísérte, igazán az aktív évek után kaphatott az életében főszerepet az éneklés és a zene. A Vox Mirabilis Kamarakórus oszlopos tagjának munkáját idén KÓTA-díjjal is elismerték.

– Kisgyerekkoromban már a templom énekkarának is tagja voltam. A gimnázium évei alatt aztán egy kis szünet következett. Ekkor másfél évig zongorázni tanultam, illetve a gimnáziumi fúvós- és szimfonikus zenekarnak is tagja voltam, trombitán és pozanon játszottam. Előbbi könnyebb volt, de mindegyiket szerettem – mesélte zenéhez kötődő emlékeit Elekes Péter Pál, aki a berettyóújfalui gimnázium elvégzése után Debrecenben folytatta tanulmányait, fizikus szakon végzett, ám a zene ezekben az években is része volt az életének.

– Az egyetemnek jól működő énekkara volt, ahol volt lehetőségünk külföldön is fellépni, Németországban és Bulgáriában is jártunk, hangversenyeket adtunk a debreceni színház szólistáival – tette hozzá.

Irány Székesfehérvár

Az egyetem elvégzése után Elekes Péter Pál útja Székesfehérvárra vezetett, a Vadásztölténygyárban kezdett dolgozni. Itt nyugdíjazásáig szervizmérnökként a kompaktlemezgyár CD- és DVD-mesterlemezgyártás technológiai eszközparkjának és munkafolyamatainak karbantartásáért felelt.

– A Vadásztölténygyár művelődési házában színjátszókör, énekkar, fúvószenekar működött, először utóbbinak lettem tagja, itt eufóniumon játszottam. Ünnepségeken, felvonulásokon, közösségi rendezvényeken is részt vettünk. Egyszer május 1-jén a Hősök terétől indulva menetzenét játszottunk, ebben meglehetősen el lehetett fáradni, nem könnyű menet közben zenélni – emlékezett.

Új életet lehelt a kórusba

A fúvószenekar létszáma jelentősen csökkent, így végül megszűnt az együttes. Ekkor az énekkarban folytatta zenei pályafutását, itt ismerte meg feleségét is. A kórus megújulásáért sokat tett Elekes Péter Pál és felesége, Nádasi Zsuzsa. Kezdeményezésükre a fiatalok bevonásával kamarakórust hoztak létre, ami jelentős minőségbeli javulást is magával hozott. Mindezeken túl Elekes Péter Pál számos fehérvári zenekarban közreműködött.

– A templomok énekkarába is bekapcsolódtam az ünnepségeken. A Ciszterci, a Prohászka és a Jézus Szíve Templomban is énekeltem. A bazilika énekka

rában pedig nehéz és nívós darabokat is előadtunk. 1998-ban költözésünk után elkezdtünk a közelben lévő Zsolt utcai Krisztus Király Templomba járni. Pár év után feleségemmel bekapcsolódtunk a Zemlényi Katica által vezetett énekkarába, ami leginkább az egyházi ünnepekhez kapcsolódóan volt aktív. Szerencsére nem csak idősebbek voltak, akadt néhány lelkes fiatal is. Nem volt túl sok próbánk, de egy kis rádolgozással igényesebb műveket is megszólaltattunk.

Sőt, egy csereprogramnak köszönhetően a kórus Németországban is fellépett.

– Zemlényi Katica és az énekkar lelkes ifjú tagjai úgy megerősítették a társaságot, hogy nívós műsorral indulhattunk útnak, végül nagy sikerű németországi koncertkörutat teljesítettünk. Úgy tűnt, hogy az erre az alkalomra összeszedett ütőképes társaság együtt marad, mert rájöttünk, hogy ez a szép tevékenység továbbra is művelhető. Mondhatom, hogy a Vox Mirabilis ekkor jött létre, mert ugyan nagy múltú volt az énekkar, de onnantól kezdve már más minőséget képvisel – idézte Elekes Péter Pál.

A megújult kórus következő feladata a névválasztás volt, ebben is nagy segítségnek bizonyult a KÓTA-díjat nyert kórustag, ugyanis az ő javaslata, a Vox Mirabilis – magyarra fordítva Csodálatos Hang – lett a befutó. A kórus munkáját énektudása mellett a kották kezelésével, létrehozásával, szerkesztésével is segíti. 2019-ben az év kórustagjává választották, idén pedig KÓTA-díjjal ismerték el lelkiismeretes, odaadó munkáját.