Kerek jubileum: 40 éve járt Pilinszky János költő a Rákócziban (videó)

Székesfehérváron a Kígyó utca egyik panelházának falán látható Vígh Tamás szobrászművész domborműve, amely arra emlékeztet, hogy élete utolsó évében, 1980–81-ben itt lakott Pilinszky János Kossuth-díjas költő, a huszadik század egyik legjelentősebb alkotója.

Nem véletlen, hogy éppen ide hozta a sors abban az időben. Korábban is sokszor megfordult a királyi városban, hiszen 1962-től itt élt és dolgozott a költő unokaöccse, Kovács Péter művészettörténész, feleségével és kollégájával, Kovalovszky Mártával. Több kiállítást nyitott meg Pilinszky a fehérvári múzeumban. Ezek között az egyik legemlékezetesebb az a jelenléte, amely Schaár Erzsébet bemutatkozásához kötődik.

Negyven évvel ezelőtt, 1981. március 25-én vendégünk volt a székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Felejthetetlen délután volt. Nekem, a fiatal tanárnak is, aki akkor már több rendhagyó órát szerveztem első iskolámban. Vendégünk volt Takács Imre, Kalász Márton, Sobor Antal és Bécsy Tamás. Aztán egy szép napon jött akkori tanítványom, Marci, Kovács Péterék fia azzal az ötlettel, hogy „János bácsi” szívesen bejönne az iskolába egy délután. Persze, hogy örömmel fogadtam a hírt. Aztán megvalósult a terv. Pilinszky tiszta lelkű felolvasása sokunk számára szép emlék. Meg az is, ahogy a gyerekek ártatlan kérdéseire a maga ártatlanságával válaszolt. Akkoriban szerepelt Bódy Gábor Psyché című filmjében is. Az óra utáni beszélgetésben ez is szóba került. „Amikor jött a felkérés, sütött a nap, és igent mondtam.”

„Pilinszky május közepén, tőlünk utazott el utoljára Budapestre. Huszonhetedikén este a rádiót hallgatva ért hozzánk halálhíre” – olvassuk Kovács Péter könyvében. S ez a szomorú tény egyben azt is jelentette, hogy ama bizonyos iskolai rendhagyó irodalom­óra volt a költő utolsó nyilvános szereplése. Hasonlóképpen azok a fotók is az utolsók róla, amelyeket Pinke Miklós festőművész, a Rákóczi akkori rajztanára készített. Kár, hogy abban az időben még nem volt városi rádió vagy televízió, így ezek a fényképek ma már kuriózumnak számítanak.

Pilinszky utolsó hónapjai mély nyomokat hagytak Fehérváron. Nem zárkózott be albérletének falai közé, bevásárlókosaras alakja gyakran feltűnt a Fő utcán, találkozott költőtársával, Takács Imrével is, aki később kiváló esszét írt róla Poeta benedictus címmel. S ő szervezett a Pinke-fotókból minikiállítást is a megyei írócsoport Sziget utcai helyiségében. Aztán 2015-ben egy nagyszabású kiállítást rendeztek a Szent István Király Múzeumban, megidézvén a költő fehérvári kötődéseit.

A költőét, aki így vallott egyik versében: „Amiként kezdtem, végig az maradtam, / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. / Mint a fegyenc, ki visszatérve / falujába, továbbra is csak hallgat, / szótlanul ül pohár bora előtt.” (Amiként kezdtem)