A Lánczos és a „saját” költője – Gellén-Miklós Gábor mesélt a Táska Rádióban

A gimnázium februárban indította útjára az Élő Költők Társasága című sorozatát, amelyben a hazai kortárs irodalom jeles íróit, költőit látják vendégül a Szépírók Társasága Be(P)Art című projektjének részeként. A körülményekre való tekintettel a beszélgetések eddig online zajlottak a gimiben működő Táska Rádión keresztül, a vendégek pedig Varró Dániel költő és Szálinger Balázs író, költő voltak.

Az április 11-ei költészet napja alkalmából azonban a sorozat „különkiadással” jelentkezett, és az éterben ezúttal az iskola egyik pedagógusa, Miklós Gábor magyartanár volt a vendég. Őt ugyanis Gellén-Miklós Gábor néven ismerhetjük költőként, aki eddig két önálló verseskötetet tudhat maga mögött, és rendszeresen publikál jeles folyóiratokban.

A gimiben tehát ezúttal „házi nyúlra” lőttek, és az eddig házigazdaként jelen lévő költő-tanárnak tettek fel kérdéseket. Utóbbiakat főleg a diákoktól várták, s volt is egy-két lelkes fiatal, aki az irodalom iránti érdeklődés kialakulásáról, az írói pálya eddigi csúcsairól, a versek keletkezésének körülményei­ről kérdezte a pedagógust. A házigazdák ezúttal Schneider Beáta magyartanár és Hanti Márton voltak, utóbbi a gimi egyik végzős diákja, a Táska Rádió műsorvezetője.

Megtudhattuk, hogy a Gellén név az anyai dédanyától került a Miklós elé, azért, mert az írói pálya kezdetén volt egy névazonosság egy újságíróval, s utóbbi kifogásolta, hogy két Miklós Gábor nevű szerző legyen. Ennek kapcsán kerültek szóba az alteregók, s az, hogy ha egy írónak több ilyen van, akkor akár többféle hangon is meg tud szólalni.

A versek iránti érdeklődés a középiskolában alakult ki egy magyartanár, Baráth István, valamint az Ady-versek hatására. Illetve, a Depeche Mode nevű zenekarnak és a dalszövegeknek is nagy szerepük volt ebben. Az akkor még csak bontakozó költő ezután ásta bele magát az irodalomba, és kiderült számára, hogy e tudományterület és művészet egyáltalán nem olyan „poros”, mint ahogyan az némely iskolai órákon látszott. A versírás is nagy fordulatot vett, az első közlés a Fejér Megyei Hírlapban történt, még 1992-ben. Ez volt az első komoly mérföldkő a pályán, majd jött a publikálás az Élet és Irodalomban, aztán a Rossz alvó című kötet megjelenése, amelyet 2012-ben követett a második, A beérés fokozatai című verseskötet.

A beszélgetésen szó esett a parafrázisok jelentőségéről, az ihletről, arról, hogy formálódnak verssé a költőben kavargó gondolatok, és a költészet, a versírás taníthatósága is téma volt. Néhány diák verse is elhangzott, és kiderült, lesz tehetséggondozó kör a gimiben.

A sorozat következő részében ismét a Be(P)Art projektben látják vendégül Lackfi János költőt, ám ez zárt körű online esemény lesz.