Aba-Novák: Évtizedek telnek el, de nem változik semmi

Aba-Novák Vilmos magyar festő, grafikus és annak Székesfehérvárhoz fűződő viszonya volt a témája annak a beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatónak, amit kedden este tartottak a Szent István Művelődési Ház dísztermében. A vendégeket Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet főigazgatója köszöntötte, majd átadta a szót a beszélgetés moderátorának, Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténésznek. A kerekasztalnál foglalt helyet Péntek Imre József Attila-díjas költő és ­Gulyás Gábor esztéta is.

A modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége volt Aba-Novák, aki több művet is készített a koronázóvárosban a két világháború között, de a háború után eltüntették, leme­szelték az alkotásokat, és azóta is mostoha a sorsuk. Szobrot is állítottak Fehérváron a tiszteletére, és most L. Simon László József Attila-díjas író, országgyűlési képviselő könyvet szerkesztett a művészről és a körülötte kialakult vitákról.

A 304 oldalas kötet egyfajta szöveggyűjtemény, melyben a festőművészről szóló interjúk, újságcikkek, esszék sorakoznak, de egy rövid, mintegy tíz­oldalas, olvasmányos életrajz is megtalálható benne. Bakonyi István úgy fogalmazott: – Nagyon korrekt a könyv, mert mindkét oldal véleményét hozza. Különösen érdekes, hogy a Fejér Megyei Hírlapban sok, néha egymásnak feszülő írás jelent meg, emellett az Argus folyóirat is sokat foglalkozott Aba-Novákkal.

L. Simon elárulta a hallgatóságnak, hogy Péntek Imre és Arató Antal volt könyvtárigazgató hívta fel a figyelmét egyes dokumentumokra, megadva ezzel a kezdő lökést. A szerző hozzátette: Fontos, hogy értsük, azért ilyen még mindig a festőművész megítélése, mert bár a szocializmus véget ért, a szocialista művészettörténet még jelen van, liberális köntösbe bújva.