Csipkék bűvkörében a fehérvári táborozók

Idén sem maradhatott el a már hagyományosnak számító csipkeverőtábor. Az egyhetes rendezvény során a résztvevők a sárközi csipke variációival ismerkedhetnek meg.

– A Sárközben gabócának nevezik a csipkét, ami vertcsipke-technikával készül. Mi a sárközi vert csipkével foglalkozunk, ennek variációit tanuljuk idén – mesélt a tábor tematikájáról Kárpáti Veronika csipkeverő. – A vert csipke lehet alakveréses vagy torchon csipke. Míg előbbiben a levélke formájú verésminták dominálnak, addig utóbbi hálós alapú.

A csipke virágkora az 1850-60-as évekre tehető. A csipkék szinte minden esetben követik a sárközi hímzések motívumkincseit. Az alakveréssel készült betétcsipkéket a női bevarrt ujjú ingvállak díszítésére használták, a nyaktól kezdve egészen az ingujj végéig. A szélcsipkék a férfiingek ujjvégein jelentek meg. A torchon technikájú csipkéket jellemzően lepedőszéleken használták.

Az idei táborban nyolcan vesznek részt, közülük már mindenki haladó szinten van. Van, aki hálós alapú csipkét készít, ám legtöbben az alakveréses verziót választották. A rendelkezésre álló minták tucatjainak köszönhetően mindenki megtalálhatja a neki tetsző darabot.

Van, aki minden nap új munkadarabbal foglalkozik, míg mások napokon át munkálkodnak egy-egy szél- vagy éppen betétcsipkén. Az Agárdról érkezett Tolnai Miklósné már rutinos résztvevő a csipkeverőtáborban. Ottjártunkkor éppen egy torchon szélcsipkét készített, akkor már harmadik napja dolgozott az alkotáson, amely több technika ötvözetével, félveréssel és vászonveréssel készült.