2021.08.27. 16:00
Az Iglice Népdalkör feltette Dinnyést a magyar népzene térképére
Idén lett 15 éves az Iglice Népdalkör, amely mára a térség meghatározó hagyományőrző csoportjává vált, s méltán mondhatja magáénak az Arany Páva nagydíjat, valamint a Gárdony Városért elismerést. A sikerek után is egy a céljuk: énekelni, együtt lenni.
Az Iglice Népdalkör tizenöt éves lett, megünnepelték az elmúlt másfél évtizedet, középen Mohai Judit, a gárdonyi Éneklők kórus karnagya
Fotó: Ódor Balázs
Az Iglice Népdalkör olyan lelkes asszonyok részvételével jött létre, akikben a dalolás, a hagyományőrzés elhivatottsággal párosult. A jelenleg tizenhárom fős „dalodát” Bognár Istvánné Katalin vezeti, ő mesélt ünnepi beszédében az elmúlt tizenöt évről azon a találkozón, ahol az Iglice születését ünnepelték az egybegyűltek. A népdalkör, mint kiderült, tizenöt év alatt eljutott a Velencei-tó mellől a népzene legmagasabb elismeréséig több alkalommal is. Az Arany Páva nagydíj nagy büszkeség a népdalkörösök számára, ám az út idáig hosszú volt: első megmérettetésük 2007-ben volt Szabadegyházán, ahol „megfelelt” minősítéssel kezdték a szakmai elismerések sorát. S noha ez a legalacsonyabb elismerés a népzenében, Bognárné visszaemlékezéséből kiderült: ebből is tanultak. Ezt követően kerestek szakembert, akit Bokor Tünde erdélyi énekes személyében meg is találtak. Őt követte aztán Lendvai Judit. „Aki csodákat művelt velünk és művel ma is, mivel néhány év kihagyással jelenleg is ő a tanárunk” – mondta Katalin.
Az Iglice innentől kezdve szárnyra kapott: 2010-ben a területi népzenei minősítőn az országos zsűri ösztönzésére belevágtak első országos minősítőjükbe. A Szeged-Szőregen tartott versenyen nagy meglepetésükre Arany Páva díjat kaptak. Ezután már nem volt megállás: számos elismerés és persze rengeteg gyakorlás követte az első sikereket. Évi 25-30 fellépésnek tettek eleget – ami a 15 év alatt 500-600 alkalmat jelent. Eljutottak külföldre is, főképp Gárdony testvérvárosaiba: Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban mutatták meg a dinnyési hagyományőrzők a tudásukat, és persze Erdélyben is többször jártak.
Dinnyés az Iglice Népdalkörnek köszönhetően felkerült a magyar népzenei élet térképére is: két alkalommal adtak helyet ugyanis országos és területi népzenei minősítőnek a településrészen. A 2013-as esztendő kiemelkedő volt a népdalkör számára: begyűjtöttek egy Arany Páva díjat, egy Arany Páva nagydíj és egy Gárdony Városért kitüntető címet is ebben az évben. Vezetőjük, Lendvai Judit egy időre visszavonult a csapat szakmai vezetésétől, ám gyermekei születése után visszatért. Így a népdalkör második Arany Páva nagydíját átvehette 2019-ben Alsópáhokon, majd Gárdony újabb elismerését is megkapták. Sokan segítették és segítik ma is a dinnyési népdalosok útját, vezetőjük róluk is megemlékezett: tanáruk volt Mudris Anett és Csonka Bogi. Barta Gyula és Kiss Irénke, Komáromi Orsolya, Bakkné Bea citerásaik sok éven keresztül kísérték a népdalkört, akik ma az Abajka Citerazenekarban játszanak nekik. Jelenleg Dérné Kovács Ibolya a citerás kísérő a népdalosok mellett. Sokan támogatják anyagilag is a népdalkört, vállalkozók mellett például a gárdonyi önkormányzat. Köszönetet mondott a népdalkör vezetője Gulyás Márta pénztárosnak, valamint Laczkó Ildikónak is, aki az Iglice krónikásaként minden mozzanatot aprólékosan megörökített az elmúlt években.
Méltán gondolhatja azt az Iglice Népdalkör minden tagja, hogy az elmúlt évek alatt öregbítették Dinnyés, Agárd és Gárdony hírnevét is. Bognárné e szavakkal összegezte jubileumi beszédét: „A 15 év alatt elért elismeréseinkért nagyon meg kellett dolgozni, de megérte, szeretjük csinálni, összekovácsolt minket annyira, hogy szinte egymás rezdülését is ismerjük. Jókat tudunk mi vitatkozni, de ez többnyire a közös cél érdekében van, ha megmérettetésről, fellépésről, lekvárfőzésről, süteménysütésről, közös kirándulásokról vagy éppen vendégek fogadásáról van szó. Együtt vagyunk, és azt hiszem, ez a legfontosabb, valamint, hogy az elmúlt évek során sok szép dalcsokrot tanultunk, és sok-sok kellemes élményben volt részünk. Mit kívánhatnék magunknak és a vendégeknek az elkövetkező évekre? Elsősorban mindenkinek jó egészséget, magunknak, hogy szeretnénk még kicsit együtt énekelni, a 20 éves évfordulót is együtt ünnepelni, mert a szlogen a régi: Az is boldog ember, akinek dallal van tele a tarisznyája!”