Csók István családjának egykori lakóháza kihagyhatatlan kiállítást rejt

Az épület 2013-ban történt felújítása után, 2016 januárjában megújult az állandó kiállítás is. – A kiállításon szereplő műtárgyak java része 1962-ben a festő lányának, Csók Júliának a nagylelkű ajándékaként kerültek az emlékházba. Ezt a hagyatékot egészítettük ki tárlatunkon a Magyar Nemzeti Galéria néhány szép festményével – olvasható a Szent István Király Múzeum honlapján. Tudniillik a fehérvári intézményhez tartozik a cecei emlékház, amely a pénteki és szombati napokon tart nyitva, l0-től. Legkésőbb délután fél 6-ra érdemes odaérni. Lapunkat Sárvári Ilona vezette körbe. – 1865-ben született Csók István, 1961-ben hunyt el. 96 év életidő! Hosszú, gazdag, kreatív, szép élete volt. Szerette a gyönyörű hölgyeket, a derűs élet vidám festőjeként aposztrofálják – mondta bevezetésképpen.

Csók Istvánt gyakran a derűs élet vidám festőjeként aposztrofálják

– Sáregres és Cece határában van egy malomépület. A papa, Csók Lajos molnármesterként ott dolgozott. Csók István ott született, ott látta meg a napvilágot. Itt életvitelszerű családi életet élt a família – mondta. – Akkor is igaz volt, most is igaz: ha búza van, akkor élet van! Sőt, minőségi élet van, pénz van, kapcsolati lehetőségek vannak. A molnármester ezáltal tudta finanszírozni a művészi ambíciókat dédelgető fia kiteljesedését. A szülőkről készült festmények is megtekinthetők az emlékházban. – Szabó Magda Régimódi történet című regényének egyik figuráját idézi a mama. Kemény egyéniség volt az öreg Júlia! A mama kiegészítője az akadémikus szelídségű, halk szavú, kevés beszédű, nagyon gazdag molnármester, Csók Lajos – mondta Sárvári Ilona.

Egy másik szobába érve azután egy szép bútort mutatott meg tárlatvezetőnk. Ez a bútor eredetileg nem itt, nem a cecei lakóházban volt. – Trezorként funkcionált ez a gyönyörű bútordarab, Csók István budapesti, Népszínház utcai műterem lakásának egyik darabja volt. A rajta lévő gyertyatartók is a művész tulajdonában voltak. Látunk fent egy érdekes, pici képet – mutatta aztán Sárvári Ilona. – Csók István művész volt, férfi volt, és tegyük hozzá a jelzőt, hiú férfi volt. Egy női legyezőre festette meg az önarcképét, ahogy ő fogalmazott azért, hogy mindig a hölgyek szíve körül lebzseljen – mondta. – Amott magyarosan teltkarcsú Vénusz. Szemvonalban a felesége arca köszön vissza ránk – folytatta a szomszéd festményre térve. A művész felesége, Csókné Nagy Júlia, és lányuk, Züzü is megjelenik a kiállításban, fotográfiákon is. Sárvári Ilona elmondta, a látogatók időnként megkérdezik tőle, hogy Csókné foglalkozott-e maga is képzőművészettel, alkotással…

– Nem. Ő elviselte a művész férjet, és élte a gondtalan úriasszonyok napfényes életét. Sajnos korán, 1928-ban meghalt. Csók István hosszan élt özvegységben. Múzsák, gésák, ihletadó pillangók röpködtek körülötte a siker érdekében, de többet nem nősült meg a művész.