Erika, a közgazdász amatőr festő kavicsaiból és vadvirágaiból nyílt kiállítás Bicskén

A Nagy Károly Városi Könyvtár kiállításai, író-olvasó találkozói, s főként a gyermekprogramjai teltházasak szoktak lenni. Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető és munkatársai jócskán kitágították a könyvtár fogalmát és funkcióját, mint a legjobb bibliotékákban ez jellemző. Ezúttal Ádámné Bacsó Erika kedves tájképeiből állítottak össze kamarakiállítást. De kizárólag a művek vonzottak volna ennyi embert? A bicskei Prelúdium Zeneiskola diákjai és tanárai komplett kis koncertet adtak tiszteletére, mint gyakran a helyi eseményeken. A gyerekeknek fellépési lehetőség, az események szereplőinek és a közönségnek bónusz ajándék. Mert sokan jöttek el a szerény és kedves alkotó képeinek bemutatkozására, aki magát amatőr festőként aposztrofálja, hiszen valóban autodidakta módon sajátította el a festést, ecsetkezelést. Képei csakugyan az érzéseinkre és a hangulatunkra hatnak, nem kérjük számon tőlük a technikai mívességet.

Igazából nem is akart kiállítani, vallotta be, pláne nem egyedül, magában, bár bicskei jó szokás évtizedek óta, hogy bármely műfajban akár kezdőket is felkérnek és biztatnak a megmutatkozásra. Erikát is már 2019-ben kapacitálták néhány képével a Művelődési központba, akkor csoportos tárlatra kérték fel, kifejezetten így hirdették meg, hogy helyi amatőrök „zsengéit” látnák szívesen. De munkahelyén, a bicskei polgármesteri hivatalban a kollégák is tudták, hogy Erika, a közgazdász, a számok és a közszolgálat kiváló ismerője és tudója lírai lélekkel bír. Nemcsak szép nő, hanem szép a lelke is, ami „kikívánkozott” belőle.

Kezdetben pedig voltak a kavicsok. A kövek iránti vonzalma gyerekkorától követi, felnőtt, „komoly” nőként sem hagyta abba a gyűjtésüket. Főként a lapos, tenyérbe simuló darabokat kedvelte, s azok inspirálták egyszercsak a festésre is.

Akrillal pingálta őket, az íróasztalán ücsörögtek a színessé tett kavicsok, de láttatta a természet formálta eredeti színüket, mintájukat is a gyűjtő. S hol ez, hol az kérte el Erikától egyiket-másikat, lassan majdnem minden hivatali íróasztalon díszelgett belőlük egy-egy. A kiállítást barátságból nyitotta meg Bálint Istvánné bicskei polgármester, neki is van kavicsa, már képe is Erikától, mondta el köszöntőjében. Erika jelenlegei munkahelyén, a felcsúti polgármesteri hivatalban is lestoppolta néhány képét Sisa András jegyző, sok kolléga volt jelen a megnyitón. Szóval ezért mondható, hogy a barátságról is szólt ez könyvtárbéli kiállítás…

Alig három-négy esztendeje vágott bele Erika a képfestészetbe, keret nélküli, feszített vászonra vetette szeretett tájképeit, virágos mezőit, tavirózsáit, az erdők sarkát, szegletét, ligetes földeket. Érzés után. Persze rengeteg képet néz a nagyoktól, kedvence Monet és Szinyei-Merse Pál, ez nem tilos. Amúgy a mezei virágok, erdő, mező vadvirágai ihletik legtöbbször, s ezek ábrázolásában a legjobb. A könyvtár polcai között elhelyezett képek közül az egyik vadvirág-kompozíció előtt álltak meg legtöbben, a kép Erika saját stílusát tükrözte. Az amatőröknek, naiv festőknek szinte sugallatra alakul ki, hogy miben lesznek a legjobbak. Ezúttal a vadmurok, a kócos füvek, a búzavirágok, a földközeli nevenincs tarka virágok erikás együttese volt a legjobb.