A Csákváron felkelő nap – Wilmek Ferenc fotója egy falinaptárban is megjelenik

– A kép a Csíkvarsai-rét azon részén született, ahol régen a szovjet katonai repülőtér volt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a véletlennek köszönhető. Idén júniusban, amikor egy kora reggelen jöttem Csákvárra dolgozni – én egyébként oroszlányi vagyok –, ahogy ereszkedtem be kocsival a városba, megláttam a hideg éjszaka utáni reggeli párát lebegni a település fölött. Tudtam, hogy ilyenkor nagyon jók a fények, és akár különleges képek is összejöhetnek – mesélte a fotó születéséről Ferenc, aki azonnal lement a rétre, és készített egy sorozatot a virágos reggeli mezőről. Miután otthon elvégezte a fotón az utómunkálatokat, feltöltötte az egyik fotós oldalra, ahol több millió (!) hozzá hasonló hobbifotós nézheti meg és értékelheti is egymás képeit. Pozitív vissza­jelzéseket kapott. Korábban épp ennek az oldalnak köszönhetően került be egy Dachs­teinben készült panorámafotója a Daily Mirror a Föld szépségei című fotóválogatásába. A napfelkeltés, pipacsos fotó szeptemberben került elő ismét, amikor megjelent a pályázat, Ferenc pedig úgy gondolta, benevezi a képet, ami végül közönségdíjas lett.

– Most már azt is tudom, hogy a szolgáltató jövő évi naptárának nyitóképeként köszön majd vissza a munkám – mondta a fotós, aki azt is elárulta, általában nem szokott közönségszavazatos pályázatokon indulni.

Wilmek Ferenc 2014-ben került a csákvári önkormányzathoz, ahol informatikusként dolgozik, hobbifotósként pedig az önkormányzati rendezvényeken fényképez. Van csákvári kötődése is, anyai nagyszülei itt éltek, így sok időt töltött Csákváron gyerekkorában. Eredeti végzettségét tekintve tanító. Azt mondja, ez is nagyszülői örökség, nagyany­ja Csákváron volt tanítónő. Ő maga 12 évig oktatta az oroszlányi általános iskola kisdiákjait. Aztán a sportnak köszönhetően jött Csákvárra dolgozni. Merthogy B licences futballedző is, és egy rövid ideig a Sportkombinát vezetőjeként is tevékenykedett, mielőtt az önkormányzat informatikusként – időközben ilyen végzettséget is szerzett – munkát ajánlott neki.

– A fotózás régi szerelem, de komolyabban csak 2009-ben kezdtem foglalkozni vele, amikor a páromtól kaptam egy tükörreflexes gépet. Bármit szí­vesen fotózok, ami megtetszik, de csak akkor, amikor kedvem van hozzá. És nem mindig van. Olyan is előfordult az elmúlt időben, hogy fél évig kézbe sem vettem a gépet. Vallom, muszájból nem születnek jó képek. Azokon valahogy látszik, hogy nem az igaziak, nem szívből jövők – árulta el Ferenc, és hozzátette, eddig nem tört babérokra a fotózás terén, de legutóbbi sikere után elgondolkozott, lehet, itt az ideje jobban megmutatnia magát.