2022.04.02. 20:00
A thriller és a görög drámák stílusjegyei a Vörösmarty Színház új bemutatójában
Alfred Hitchcock is rendezhette volna, oly thrillerszerű Bagó Bertalan színrevitelében Az öreg hölgy látogatása.
Forrás: Nagy Norbert / FMH-archív
Komótosan csorognak a feszültséggel átitatott események a Vörösmarty Színház legújabb nagyszínpadi előadásában. Ha azzal folytatnánk, hogy a színpadot a játék elején s később is több alkalommal három kivetítő tölti be, talán azt hinné az olvasó, a filmes megoldások eluralják a színielőadást. Erről nincsen szó, színházat látunk, ezzel együtt a thriller meghatározás beemelése indokolt. Csepegteti, így duzzasztja tengerré a borzongást a rendezés.
Friedrich Dürrenmatt remekbe szabott, eredetileg az ötvenes évek derekán született tragikus komédiájának bonyodalma egy gyilkosságra való felbujtás. Egy olyan gyilkosságra ösztönzi a darabbéli Güllen városában látogatást tevő öreg hölgy annak lakóit, amely nem vad, barbár tett lenne, inkább igazságtétel. S még más is: mesés remények beteljesülése, a város és polgárai számára megtisztulást, jólétet teremtő nemes cselekedet. Csakhogy egy helybélit kell megölni! Ó, mintha egy görög tragédiában lennénk! Pedig Dürrenmatt svájci volt, németül írt, huszadik századi, 1921–1990 között élt. Magyarországi népszerűségét, a tényt, hogy a rendszerváltozás előtt is iskolapélda volt hazánkban, magyarázhatja az a körülmény is, hogy Az öreg hölgy látogatása mint kapitalizmuskritika is olvasható. Ítészei szerint Dürrenmatt szikrázó éleslátással és sokoldalúan fejezte ki drámáiban az egyre inkább jólétivé váló nyugati világ ellentmondásait.
Az említett kivetítők persze jelen vannak és dominálnak, nem is csak Güllen város díszleteként szolgálnak, hanem még az annak vasútállomásán átrobogó vonatok is a kivetítők szíves segítségével futnak át, illetve be a játék terébe. A vetített képek színei fekete-fehérek, vagyis szürke világot ábrázolnak. Ahogy a szereplők öltözetei, a jelmezek is a szürke árnyalatait váltogatják. Kezdetben. Ám miután az a felbujtás elhangzik, s megforgatják magukban a gyilkosság gondolatát meg a benne rejlő lehetőségeket a megszólított városlakók, egyre-másra szereznek be – hitelből – egy-egy aranysárga holmit, a gazdagság csillogó jelvényeit. Aranysárga lesz lassacskán egy-egy lábbeli, nyakkendő, fog, cilinder, kereszt, hordágy…
A március 26-i fehérvári bemutató egy újabb nagy ívű darab premierje volt a Vörösmarty Színház elmúlt évekbeli történelmi, eszmetörténeti, társadalmi működésről gondolkodó előadásainak sorában. Számos izgalmas fő- és mellékszerepet kínál a társulat, de főként a férfiak számára. Az Ill nevű helyi szatócsot, köztiszteletben álló polgárt megtestesítő Gáspár Sándort, a polgármestert alakító Nagy Pétert a főbb szerepeket játszók közül mindenképpen érdemes kiemelni. A mellékszereplők közül Trokán Péter – három szerepet is visz, egymás után, mind az öreg hölgy férje – játéka szellemes. A mellékszereplők közül az egyik polgárt megtestesítő Sághy Tamás egy enyhén szellemi fogyatékos férfit játszik nem csúfolódón, de tréfásan. Loby és Koby – Kuna Károly és Derzsi János alakítja őket – egyaránt matrózblúzba bújtatott, gyerekszerű, szakállas, magas hangon egyszerre beszélő párosa szintén az előadás egyik erős groteszk megoldása. Vékony hangjuk kasztráltságuk „ajándéka”, egy régi bűn terheli őket, amelyért meglakoltak. Sorsuk tragikus, ők is lehetnének görög drámák alakjai.
Abszurd, elemelt humor a kisváros melletti erdő „bedíszletezése”. A táj erdei állatoktól, növényektől szép. Ezeket a színészek jelzésszerű játéka közli. A máskor gülleni polgárokat megtestesítő játszók hajladoznak, hogy mutassák a szelet, szökkennek, hogy érzékeltessék az őzek neszezését, máskor pedig csak fahangon bemondják: kakukk. Ebből világos, egy kakukk is röpköd a közelben.
A női szerepek száma jóval kevesebb. Rögzítsük, Tóth Ildikó számára a címszerep eljátszása újabb kihasznált lehetőség a Vörösmarty Színházban. Az általa megtestesített Claire Zahanassian multimilliomos figurája szintén groteszk; torz személy. Testi hibái azonban nem születésétől adottak, mint III. Richárd rútsága és púpja, hanem az élet, balesetek verték meg. A pénz azonban gyógyír: a milliárdos műlába arany, akarata acél, kitartása végtelen. Tőkeerejével világrendet vásárol. Bankigazgatók és államelnökök gazsulálnak neki. Kiugrott amerikai maffiózók hordják gyaloghintón. S van csomagjai között egy elegáns koporsó is: legyen hova fektetni a holttestet, ha lesz, aki meggyilkolja azt, akinek az a sorsa, hogy meglakoljon, ha a gyilkosságra való felbujtás tettre fordul, ha a sorstragédia létrejön.