Ő írta falra Fehérvár történetét a Városházán

A Vörösmarty Mihály Könyvtár címzetes igazgatója, Arató Antal kiterjedt levelezést folytat. Fery Veronikával, Fery Antal (1908–1993) leányával is kapcsolatban van. Fery Antalt mint grafikust, ex librisek mesterét ismerte volt meg könyvtárosi, kultúraszervezői pályafutása során.

Fery Veronika néhány hónappal ezelőtt elküldött neki egy fotót, amelyet édesapja hagyatékában talált. Betűket ábrázolt, falfeliratot. „1601: Mercoeur Fülöp lotharingiai herceg és Ruszwurm tábornagy a törököktől visszahódítja Székesfehérvárt. 1602: Hasszán Budai Pasa vezérletével az oszmán hadak ismét birtokukba veszik a várost. 1688: Batthyány Ádám gróf vezérletével a keresztény seregek végleg visszafoglalják a várost a török hadaktól.” Nem idézzük tovább, a városháza dísztermében olvasható történelmi kronológiáról van szó. A falról készült kép alá kézzel írt megjegyzés a következő: „Székesfehérvár, Megyeháza, 1938.” Tudjuk, a felirat, a kép nem a megyeháza, hanem a városháza dísztermében készült, ezt a fotóra írt megjegyzésben, feltehetően maga az alkotó eltévesztette. Fery Antal másodmagával, Molnár Bélával közösen készítette el a terem ma is látható feliratait. Ismert, az 1938. évi Szent István-emlékévre újult meg a városháza nagyterme, amely aztán történelmi díszeitől később megfosztatott, ám az újabb, a 2013-as emlékévre visszanyerte régi fényét: a festmények és a betűk, így Fery Antal munkája ismét látható vált. Tribolt Lajos, lapunk 2012. január 26-i számában a felirat restaurátori munkáiról írt. „A korábban lekapart feliratot újra el kell készíteniük a restaurátoroknak. […] A szöveg Székesfehérvár történelmét követi végig 900-tól – amikor Árpád fejedelem családjával megszállt Székesfehérvár területén – egészen 1919-ig, amikor Horthy fővezér bevezette a városba a magyar nemzeti hadsereget. […] A mintegy 3600 betű és írásjel megfestése nehéz feladat, hiszen egyrészt semmi nem maradt meg a falakon az egykori feliratokból, másrészt olyan egyedi betűtípust használtak 1938-ban, amit a restaurátorok a fotók alapján szerkesztettek meg újra. Sablonokat készítettek, az alapján körberajzolják a számokat, betűket, majd kézzel kifestik.”

Fery Antal fiatalkorában bádogos munkásként dolgozott a szerencsi cukorgyárban. Olyan tehetségesen rajzolt, hogy a gyártól ösztöndíjat kapott, elvégezte az iparművészeti főiskolát. Ezt követően leginkább merkantil, vagyis kereskedelmi grafikával, plakáttervezéssel, tipográfiai munkákkal foglalkozott. A második világháború után néhány nagyon jól sikerült antibolsevista plakátja miatt évekig rendőri felügyelet alatt állt. Mivel már ennek előtte, a harmincas években is készített ex libriseket, amelyek külföldön nagy sikert arattak, így ekkor visszatért ehhez. Több mint kétezer fametszetű ex librist készített.

Művészbarátai különböző megrendelések átengedésével támogatták őt: mások neve alatt végzett dekorációs munkákat. Kortárs visszaemlékezések szerint, talán mert nem becsülte őt a hatalom, vagy csak egyszerűen szívesen élt az önirónia eszközével, rendre így mutatkozott be: „Fery Antal, szóra sem érdemes művész”. A rendszerváltás után megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

Halálát követően nem sokkal Székesfehérváron emlékkiállítása nyílt, 1994. június 3-án az akkor még nevében is megyei könyvtár Oskola utcai olvasótermében. A kiállítás kapcsán a könyvtár akkori igazgatója, Arató Antallal készített interjút Zágoni Erzsébet, amely lapunk 1994. június 17-i számában jelent meg. Arató így szólt Fery Antalról: „Alig-alig részesült hivatalos elismerésben. »Könyökömet nem használtam« – írta a 70. születésnapjára készült alkalmi négysorosban. Ugyanakkor méltósággal fogadta el azt a tényt, hogy az alkotások mérete és hagyományos kifejezési eszközei miatt ritkán kapott helyet a modern grafikai seregszemléken. Fametszetein a magyar történelem sorsdöntő eseményei, jeles személyiségek, hazai műemlékek, népművészeti motívumok láthatók, amelyekből akár a nemzet önismereti képeskönyvét is megszerkeszthetnénk.”