Időutazás Mörk Leonórával - Az írónő a bicskei könyvtár vendége volt

A Bicskei Napok egyik hagyományos nyitórendezvénye mindig egy irodalmi esemény a Nagy Károly Városi Könyvtárban – ezúttal Mörk Leonóra volt a meghívott, író-olvasó találkozóra. Az írónő a Nők Lapja és az Elle magazin munkatársa volt hosszú éveken át, 2009-ben jelent meg első regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke. Egy csapásra népszerű lett az igényeslektűr-olvasók körében finom, választékos stílusa, humora és meseszövése széles korosztályt vonz alkotói bűvkörébe. – Olyan könyveket szeretek írni, amilyeneket olvasni is szeretek – mondta el bemutatkozásként a többségében női hallgatóságának. Mert nők olvassák leginkább könyveit, a női sorsok lírai modorában ír, időutazásra invitálva egyik századból a másikba. Történelmi és utazási kalandokra hív, többnyire német tájakra, tartományokba, városokba, vagy Hollandiába, a tulipánok legendás helyszínére. Szerelem, barátság, hiteles adatokkal alátámasztott historikus háttér öleli körbe hőseinek, főként hősnőinek történetét.

Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető megosztott néhány személyes adalékot az írónő életéről. A könyvtárbéli találkozón megjelent Szabó Zoltán, Mörk Leonóra férje, a csabdi református egyházközség lelkésze, aki maga is íróember. A házaspár a fővárosból Csabdira költözött, a szép környezet, a templom, a kert, a kapcsolat a falubeliekkel és a hívekkel számukra is új dimenziókat nyitott. – Mörk Leonóra Miskolcon született, Debrecenben és Budapesten tanult, dolgozott, neve régóta közismert, angolul és németül kiválóan beszél. Az Elle-nél egy angol színésszel kellett interjút írnia, ami sehogyan sem akart összejönni, s e sikertelen újságírói kaland nyomán megszületett az első regény, Az utolérhetetlen Mr. Yorke.

Tíz könyv, s szinte mindegyikhez történelmi, levéltári kutatásokat végzett a hitelesség miatt a szerzője. Nagyon szeretnek utazni, s Mörk Leo­nóra saját bevallása szerint belelát a tájakba, városokba, épületekbe olyan történeteket, amelyek akár meg is történhettek volna. A nagy szerelem Türingia, amely harminc-egynéhány éve még a szocialista NDK felségterülete volt, ám a német egyesítés után régi szépségében pompázik. A fach­werk-házak (favázas), a barokk városok, Erfurt, Weimar, Drezda irodalmi és építészeti kincsestárként tárultak az írónő elé. A Hellinger Madonna ezek hatására született, s A Lány igazgyönggyel szintén Erfurt ajándéka, annak is gótikus templomának papagájos ablaka – s még mennyi minden, Luther Márton egykori lakhelyeként. A Holdfény szonátát az osztrák Salzburg ihlette, s mivel kicsit szubjektív útinaplók is a regények, a Német Turisztikai Hivatal együttműködést ajánlott fel a magyar írónőnek, miután hírét vették az írásai népszerűségének. Nincs lefordítva egyik könyv sem németre, de volt magyar olvasója, aki éppen az ő könyvével a kezében kelt útra a patinás német tartományba.

A porcelánlány (Miskolc szülővárosának gesztus), A herceg és a lányka, Asszonyom, édes úrnőm (ez utóbbinak Prága a helyszíne), Törött tulipánok (Hollandia) – szép kiadású könyvek jelentek meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A Ködkirálynő egy ötvenes nő históriája szintén Türingiában, különleges helyszínen, egy hajdani evangélikus kolostorban játszódik. S már készül a következő regény, a helyszín Augsburg, ahol ma is rászorulók élnek az arra a célra épített ó épületben egy rajnai forintnak megfelelő összegért, s ez egy eurót sem tesz ki. Egy Jeszenszky nevű magyar orvos is szerepel benne, miután Leonóra kikutatta ezt a történetet is. S egy utolsó kis személyes közlés: azért viseli ezt a szép, különleges nevet, mert édesapja Beethoven-rajongásának kívánt emléket állítani a lánya személyében. Ugye, nincsenek véletlenek?