Óriási elismerést kapott a fehérvári fotós, Török-Bognár Renáta

Török-Bognár Renáta, székesfehérvári fotográfus éli az esküvői fotósok mindennapi életét. Közben pedig, lazításképp mi mást tenne, mint hogy fényképez... Igaz, egészen mást, mint ami a munkája: utazásai, nyaralásai alkalmával szívja magába a gasztronómiai különlegességek világát, ízeket, színeket, érzéseket, s viszi magával az emlékeket haza. Hogy aztán saját kis panelkonyhájában újraalkossa őket, s vizuálisan is újraértelmezze az ételek történetét a saját ízlése szerint. A textúrák, színek, kontrasztok, fény-árnyék hatások vonzásában él, ezek jelennek meg „kikapcsolódós” táj- és életképein, részletfotóin is.

- Introvertált, befelé forduló, elgondolkodó típus vagyok, s ez jól látszódik a tájképeimen. Alig van rajtuk ember vagy ha mégis, nem játszanak központi szerepet – meséli a fotográfus hobbifényképeiről. Metszéspontok című kötete apropóján beszélgetünk, amely jelentős elismerésben részesült nemrég: a nemzetközi szintű Gourmand Awards díjátadóját idén június elején Svédországban, Umeå-ban rendezték meg. Az étel szimpóziumon adták át az idei Gourmand International (Nemzetközi Ínyenc) díjakat, melyek legmagasabb elismerése a „Special Award" kategória. Ez a gasztronómiai tematikájú könyvek Oscar-díjának számító, lehető legmagasabb díj a versenyen. Ezt az elismerést hozhatta haza Renáta Svédországból.

- Amikor értesültem az elismerésről, megkérdeztem, mit is jelent pontosan a Special Award. Edouard Cointreau-től, a Gourmand Awards elnökétől kaptam a választ, mely szerint olyan kötetek kapják meg ezt a legmagasabb elismerést, amelyek különlegesek vagy szokatlanok, éppen ezért összehasonlíthatatlanok a többivel – meséli a díjazott. A kötetben szereplő gasztrofotók pedig sokkal többek egyszerű ételfotóknál. Nem utazásain kapta lencsevégre őket, hanem a recepteket hozta haza, főzte-sütötte meg újra és úgy fotózta le őket. – Csak olyan képek és receptek kerültek a kötetbe, amelyek valóban jól is sikerültek – árulja el. Előszavában így fogalmaz róluk: „A könyvben szereplő receptek nem feltétlen tradicionálisak, de nem is ez a cél. Az a fő motivációm, hogy rávilágítsak arra, miként adaptálhatók azok a saját konyhánkba. Valahol egy illat, egy fűszer, egy alapanyag csupán az, ami megihletett, és ezáltal abszolút az adott régióhoz kötöm.” Renáta vizuális utazása Norvégiától Skócián, Dánián és Normandián keresztül Szlovénián és Portugálián át Olaszországig és természetesen Magyarországig hívja képzeletbeli kalandozásra a nézőt-olvasót. – Majdnem minden utazásra úgy került sor, hogy meghívtak külföldi fotós munkákra. Ilyenkor mindig felfedezem a környéket és a helyi ízeket. Így születtek ezek az élmények is.

Reni vonzódása a gasztronómiához egyébként nem is a fotózással kezdődött – derül ki, amikor a kezdetekhez kanyarodunk: - 2009-ben kezdtem gasztroblogot írni, ennek a vonalnak a feltörekvő időszakában. Tetszett ez a műfaj, s mikor összeházasodtunk a férjemmel, kibontakozhatott a főzés iránti elköteleződésem is. S mivel szerettem fotózni is, összekapcsoltam a kettőt – meséli Reni, aki mindkét műfajt mondhatni autodidakta módon tanulta meg. A fehérvári fotós lány a mai napig rendkívüli alázattal és meg-megújuló látásmóddal igyekszik készíteni képeit, s még ma is meglepődik – pedig nem ez az első elismerése -, amikor „szemtől-szemben” megdicsérik. A mostani elismerés azonban óriási muníciót adott neki a következő időszakra és bizonyosságot afelől, hogy az általa járt út az igazi és helyes irány.