Ljasuk Dimitry mesélt a Jóreménység-sziget kulisszatitkairól

A „Jóreménység-sziget” csodálatos magyar film, ráadásul nagyon komoly teljesítmény is, hiszen a rendező, Ljasuk Dimitry maga írta, fényképezte és vágta az alkotást. A filmes a Barátság mozi legutóbbi Meg-Ki filmklubjának vendége volt.

Ilyen az, amikor valaki valóban szívből, minden idejét és energiáját, addigi tudását a megvalósítani kívánt alkotásra szánva dolgozik. Akkor lesz, lehet olyan az eredmény, mint amilyen a Leningrádban született magyar-ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista és reklámszakember, Ljasuk Dimitry „Jóreménység-sziget” című első nagyjátékfilmje lett. Ezen a nagyrészt a természetben, a Tisza-tó mellett játszódó mozin nagyon érezhető, hogy alkotója személyes élményekből, érzésekből kiindulva hozta létre – a siker, ami azóta kíséri a filmet, ennek is köszönhető.

A „Jóreménység-sziget” honlapjáról tudható, hogy eddig három fesztiválon díjazták: Isztambulban Ljasuk Dimitry a legjobb elsőfilmes rendező lett, az európai filmfesztiválon az alkotás a legjobb független film díját kapta, és Milánóban is sikeresen szerepelt. Azt pedig már magától az alkotótól tudjuk: az említett kisebb fesztiválok mellett a jövőben elképzelhető, hogy a Jóreménység-sziget nagyfesztiválokra is eljut majd, ami egy független mozi esetében – a rendező nem élt semmilyen állami vagy üzleti támogatással és a film nem tartalmaz fizetett termékmegjelenítést – igen nagy előrelépés. Itthon is közelít a 30 ezres nézőszámhoz, ami ebben a műfajban ugyancsak kiemelkedő teljesítmény.

A kicsivel több mint kétórás film főszereplője, vagyis maga Ljasuk Dimitry a 2020 tavaszán kezdődött pandémia idején úgy dönt: visszatér arra a lakatlan szigetre a Tisza-tavon, amelyen még édesapjával építettek egy kis kunyhót, rengeteg további tervet szövögetve. Az apa halála miatt azonban nem tudott minden álom megvalósulni – ezt igyekszik pótolni a fiú önkéntesen vállalt száműzetésében. Kialakít magának egy kis édenkertet, fölfedezi a Tisza-tó szépségét (amely gyerekkora óta valóban nagyon közel áll a rendezőhöz, így korábban dokumentumfilmeket is forgatott róla), mindeközben pedig fölfedezi magában az erőt, a kitartást és az igazi szabadságot. Más lesz az értékrendje, sokkal jobban tud örülni minden apróságnak, minden egyszerű és természetes dolognak, mint korábban. Lelki utazása során az édesapa, a múlt elengedése is megtörténik.

A szinte végig egyszemélyes monodrámában megjelenik azért egy-két szereplő is: egy atya és a várva várt igazi nő, illetve a múltból megelevenedik az alkotó apja és gyermekkori önmaga.

Ljasuk Dimitry a tavaly novemberi bemutató óta elkötelezetten követi filmje sorsát. A Barátság mozi eseménye már a 17. közönségtalálkozó volt, és eddig mindenhol nagyon érdeklődő, nyitott közönséggel találkozott – mesélte. Ahogy máshová, ide is azzal a paddal érkezett, amelyet valóban maga készített a szigeten. Ezen az „Isten hozott” padon beszélgetve tárultak föl a film részletei a moderátor, Grúber Nóra kérdései nyomán.

Ljasuk Dimitry nagyon szimpatikus, őszinte, közvetlen ember benyomását keltette, aki szívesen osztott meg részleteket az alkotói folyamatról. Üde színfolt volt továbbá, hogy elhozta és körbeadta azt a béka kabalát és gipsz angyal szobrot, amelyek a filmben is „társai” voltak hősünknek. Az előbbit tényleg a szigeten találta, és megmentette magának, az utóbbi pedig valóban családi örökség, és körülbelül 100 éves – árulta el. 

Az indíttatásról megtudhattuk: gyerekként sokat járt a tiszafüredi moziba, és arról ábrándozott, hogy olyan filmet szeretne készíteni, ami hatással van az emberekre. Nagy kedvence a mai napig is a Tornatore által rendezett Cinema Paradiso. 

Tulajdonképpen most ezt az utat járja, és nagyon megtisztelőnek tartja, hogy a közönség ennyire szereti a filmjét. A kezdetek kapcsán elmondta: a Covid magyarországi kitörése után két héttel eldöntötte: hét év után visszatér a szigetre, mert érezte, hogy „hívja”. Az ott tartózkodására kezdetben kalandként tekintett, eleinte még dolgozott, onnan jelentkezett be a munkahelyére. Hamarosan azonban tudta: több lesz ez, mint pár hét, és elkezdett tartósan berendezkedni, a telefonját is egyre többször kapcsolta ki. Úgy érezte, hogy szüksége van erre az elvonulásra, közben pedig megérlelődött benne a gondolat: ott, abban a környezetben forgatja le első nagyjátékfilmjét, méghozzá erről a szituációról. Arról a belső átalakulásról, amelyen keresztül megy a természet szépségeivel körülvéve.

Eszközként két kamera, egy drón kamera és egy víz alatti kamera volt nála, az egyik fő kamera azonban beleesett a vízbe, így csupán egy maradt. Ezért még jobban át kellett gondolni a felvételeket, volt, hogy szó szerint kilépte az adott jelenetet, mozdulatot. Alapos és kitartó munkára volt szükség, ott, a helyszínen mindent maga csinált, csupán néhány egyéb, városi jelenetben működtek közre más alkotók. 

Arra, hogy miért egyedül forgatta a filmet a szigeten, Ljasuk azt a választ adta: egyrészt nem akarta, hogy abban a környezetben egy profi stáb vegye körül, szerette volna, ha minden a lehető legtermészetesebb marad. Másrészt úgy volt vele: ha profi filmes akar lenni (márpedig ez a vágya), akkor minden lépést ismernie kell, minden folyamatot meg kell tanulnia. 

A szigetre való megérkezését egyébként egy év után újra felvette, megépítve a kunyhót, mert 2020 tavaszán még nem volt tudatos a forgatás – derült ki egyebek mellett ez a műhelytitok is. 

A közönség sok mindenre volt kíváncsi, Ljasuk pedig igyekezett minden kérdésre kielégítő választ adni.

A film tavasszal várhatóan szélesebb nemzetközi közönség elé kerül, egyrészt online platformokon, másrészt streamelik, van angol szinkronos változata és 13 nyelven feliratozták – tudtuk még meg a rendezőtől. 

Aki a jövőben a reklámszakmában tevékenykedő cégét is szeretné inkább a filmes, alkotói irányba vinni – jelenleg legalábbis ez a terve.