Ájlávjú – az első randevútól a síron túli szerelemig

És mondá az Úr: „Legyen férfi és nő”. És lőn férfi és nő. A férfi még aznap este megkérdezte a nőtől, ráér-e...S elkezdődik a végeláthatatlan társasjáték: megfelelni akarás, randevúk sora, érzelmi vallomások, óvatos tapogatózások, visszatérő konfliktusok és csalódottsággal teli könnyek zuhataga. A Vörösmarty Színház négyszereplős kamara előadása, a Lendvai Zoltán rendezte Ájlávjú, a párkapcsolatok kanyargós útján, a házasélet örömein és dilemmáin, az újrakezdés nehézségein vezeti végig a nézőit.

Az életünk során elkerülhetetlen kérdések és problémák humorba ágyazva, kellő öniróniával nyakon öntve jelennek meg a színen. A prózánál ezúttal hangsúlyosabb a dal, s a görbe tükröt látva – tagadás ide vagy oda – sokak számára ismerősnek tűnhetnek a látottak. Ilyen az élet!

A Kozák András Stúdióban rendhagyó térkompozíció fogadja a nézőket: két, divatbemutatók kifutójára emlékeztető játéktér keresztezi egymást, ezek négy „sarkában” foglalja el helyét a közönség. A sajátos térszerkezet miatt időnként egy-egy színész háttal van a nézők egy részének, ezt  ledfalra vetített élő kameraképekkel ellensúlyozza a rendezés, így a közönség soraiban ülők egyetlen pillanatról sem maradnak le.

A stúdió adottságainak köszönhetően a szokottnál is nagyobb szerepet kapnak a közreműködő zenészek. Természetesen nemcsak a darab musical mivolta miatt: a közönségtérben helyet foglaló zenészeknek köszönhetően testközelből érkezik az előadás lelkét adó zenei alap. A billentyűknél Réti Anikót láthatja, hallhatja a közönség, a hegedűt Horváth Elemér húzza. A zene ezúttal nem csupán a dalban kifejezett élethelyzetek alfája, az elhangzó traktusok a belső érzelmeknek is képesek hangot adni.

Semmiképp sem mehetünk el szó nélkül a jelmezek mellett, melyek tervezéséért Kárpáti Enikő felelt. A színészek kis túlzással tíz percenként új külsővel állnak a színpadon, az egy főre jutó átöltözések száma garantáltan túlszárnyalja az átlagot. Testre simuló kisestélyik és elegáns kosztümök, tűsarkúk és sportcipők, elegáns öltönyök és olykor bohókás hétköznapi viseletek váltják egymást.

Miközben a jelmezek folyamatosan változnak, addig a díszletet állandóság jellemzi. Az első ránézésre fém hordókat idéző eszközök jelenetről jelenetre változnak fésülködő asztallá, sminktükörré, s ha a körülmények úgy kívánják, kényelmes fotellé vagy családi autóvá is képesek átalakulni.
Az előadás szereplői, Váradi Eszter Sára, Varga Gabriella, Keller János és Egyed Attila minden jelenetben más életkorban, eltérő élethelyzetben lévő egyéniségek bőrébe bújnak. Minden „epizód” egy önálló egység, amely művészi kikacsintásokkal színesítve, a nézőket is bevonva enged betekintést a férfi-nő kapcsolat nyilvánosság elől többnyire elrejtett szegleteibe.

A szereplők célja azonban minden élethelyzetben ugyanaz: megtalálni a szerelmet, a boldogságot, a tökéletes társat, aki végigkíséri őket az úton – vagy legalább egy darabig velük tart. Ez azonban nem mindig megy könnyen, sőt! Nem lesz minden első randevúból esküvő, s bizony a rózsaszín köd is feloszlik egyszer.

S hogy hol is kezdődik a társkeresés hepehupásnak tűnő macskaköves útja? Ott van máris az első randevú izgalma, a gyomorban repkedő pillangók, a lázas készülődés, amikor előkerül a szekrény mélyéről a legszebb randiruha, s a gondosan megkomponált frizuránál már csak a precíz ecsetvonásokkal megrajzolt smink lehet ragyogóbb. Mihelyst beszélgetésbe elegyednek a randipartnerek, legyen a téma bármily férfias is, egy dolog biztos: a hölgy is pontosan ugyanazért a versenyautóért rajong, sőt – minő véletlen – éppen annak a focicsapatnak drukkol, mint szíve leendő választottja.

A megannyi sikertelen – vagy csak minimális ideig tartó boldogságot hozó – próbálkozás után néha az ember úgy érzi, jobb lenne felgyorsítani a dolgokat. S adja magát az ötlet: miért ne ugorhatnánk át azt a fránya, feszengéssel teli első randevút? Ugorjunk a másodikra, sőt a harmadikra. A negyedik talán még jobb lenne, s akkor már a helyszínen sem kell annyit gondolkodni...Vagy inkább hagyjuk is a randevúkat, ugorjunk rögtön az első évfordulóhoz, sőt, tegyünk úgy, mintha már túl lennénk az első nagy veszekedésen is. A randipartnerek végül abban állapodnak meg, legjobb lesz, ha az első randevúról rögtön áttérnek arra az időszakra, amikor már egy éve túl vannak a szakításon.

Egyes jelenetekben a tabuk mellett a hálószoba falai is ledőlnek, s a közönség máris egy szerelmi fészekben találja magát. Mi történik akkor, ha a kapcsolatban felmerülő problémák a hálószobából erednek? Ügyvéd kell ide! – gondolja a nő, akinek szíve választottja kénytelen az ügyvéd elmondása alapján a jogalkotó utasításait követni. Válásról természetesen szó sincs.

A műfaját tekintve jókedvű musical-revü a férfi-nő kapcsolat minden jelentősnek mondható állomását érinti. Így jut el az előadás az első randevútól a házasságig, a gyermekvállalásig, bemutatva azt az élethelyzetet is – természetes sarkítva –, amikor az új jövevény érkezése a prioritások megváltozásával bizony a házasság milyenségére is hatással van. A nézők tanúi lehetnek annak, ahogy egy negyvenes éveiben járó, az újrakezdés küszöbén egyensúlyozó nő próbál új társra lelni. A megcsalt, elvált feleség a startvonalra áll, s bár csalódottsága friss, könnyei még záporoznak, nem adja fel. Végül a történet a temetőig is elér, ahol a gyászban osztozó, síron túl is hű özvegyek adhatnak esélyt egy új fejezetnek.

Mindezek mellett és ellenére Karinthy óta tudjuk: férfi és nő nehezen értheti meg egymást, hisz mindketten mást akarnak: a férfi a nőt, a nő a férfit. A társas lét igénye azonban megkérdőjelezhetetlen.