Az élményszerű olvasás a cél – Háy János tartott rendhagyó magyarórát Fehérváron

A székesfehérvári alapítványi gimnáziumban fontosnak tartják, hogy időről időre a tanórákon kívüli keretek között is adjanak át tudást, élményt a fiataloknak. Ezért hívták meg hétfőn rendhagyó magyarórára Háy János József Attila-díjas költőt, írót, aki festő, szerkesztő és kiadóalapító is – derült ki a bemutatáskor az egyik házigazda, Miklós Gábor magyartanár szavaiból. Háy ugyanis maga tervezi kötetei borítóját. Igencsak sokoldalú tehát, az iskolai negyvenöt perc során azonban főleg írói tevékenysége, azon belül is a kötelező irodalom jeles szerzőit – például Petőfi Sándor, Arany János, Móricz Zsigmond, Pilinszky János – más szemmel, íróként bemutató könyve volt a téma.

A másik házigazda, kérdező a végzős Cieleszky Kata volt – hiszen az is szokás, hogy ezeken a beszélgetéseken teret engednek a vállalkozó szellemű diákoknak. Az ifjú és felkészült hölgy találó kérdésekkel készült, Háy János pedig elmondta: elsősorban azért írta meg ezt a rendhagyó könyvet, mert szerette volna másként láttatni a költőket, írókat, mint ahogyan az a kánonban, a tankönyvekben szerepel. Emberi mivoltukat akarta érzékeltetni, hiszen ők is emberek voltak, akárcsak mi, azzal a különbséggel, hogy rendkívül tehetségesen írtak. Továbbá az is célja volt, hogy az olvasás, a kötelező irodalom szerzőiről való olvasás is élmény legyen. Közelebb akarta hozni az irodalmat az olvasókhoz, mert annak ellenére, hogy az irodalomoktatás sokszor eltávolít, magának az olvasásnak, az irodalomnak bensőséges élménynek kellene lennie.

Azt is megtudtuk, hogy bizonyos szempontból ösztönösen dolgozott, tehát nem határozta el, kivel mennyit foglalkozik, kiről mennyit ír. Ráadásul nem írt például Szabó Magdáról, akivel jó barátságban volt és nagyon tiszteli, ugyanakkor e kötetbe nem vette be, ahogyan néhány más fontos írót sem, mert egy idő után elfáradt. Összesen körülbelül hat évig dolgozott a könyvön, úgy, hogy minden kiválasztott író életművét alaposan megismerte, utána olvasott a szakirodalomban, majd elgondolkodott azon, hogy mi újat tudna mondani róla, mit tudna hozzátenni. A kedvence József Attila, akit olyannak tart az irodalomban, mint a zenében Bartók Béla.

Háy János a tradíció kapcsán úgy fogalmazott: annak ismerete éppen hogy segít nyitottá válni, tudást ad. Illetve, válogatásra ösztönzi az olvasót, aki számos, a tradícióhoz tartozó szerző közül választhatja meg, neki ki az érdekes, szimpatikus. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az irodalmi mű egy teremtett világ, alkalmazkodik akár az aktuális környezethez, és az olvasó is rugalmas, hiszen bele tudja magát képzelni a könyvben olvasottakba, még ha a történet több száz évvel korábban játszódik is.

A Kik vagytok ti? kapcsán egyelőre nem tervez folytatást – árulta el az író, aki már Miklós Gábor kérdéseire válaszolva beszélt a regényekről, drámákról, azok nyelvezetéről és a szövegei színházi feldolgozásáról is.