Nagy László-est lesz Seregélyesen

Nagy László leggyönyörűbb verskölteményét édesapjához és édesanyjához fűződő viszonya ihlette, amelyben édesapja a tüzet – az állandó viaskodást –, édesanyja pedig a jácintot – az odaadó, feltétel nélküli szeretetet – szimbolizálja. Zsapka Attila és Gál Tamás zenéjét Madarász András gitár, illetve kobozjátéka, valamint a doboknál Benkó Ákos teszi színesebbé. A családi gyökerek mellett a paraszti világképnek minden olyan eleme felbukkan, amely 1956-ig megalapozta Nagy László költészetét. Első nagy pályaszakaszát összegző, szintetizáló, költői világképét akkor a maga teljességében átfogó és jellemző mű ez. Maga is tudta, hogy ezzel addigi életművének minden alapvető motívumát kiteljesítő szintézisét sikerült megteremtenie. Összegzés minden lényeges vonatkozásban: költészetének fő érzelmi és gondolati rétegei felől nézve éppen úgy, mint meghatározó motívumainak változását, kiteljesedését tekintve.

„Rege a tűzről, az Apáról és jácintról, az Anyáról. Ebben a rohanó világban sokszor eszünkbe sem jut, hogy vannak. Mikor egy ünnepnapon megpihenhetünk, lelassult világukban kicsit kifújhatjuk magunkat, ránk tör a félelem, vajon meddig maradnak még köztünk, vajon hány alkalmunk lesz még a lopott találkozásokra? Nagy László talán egy ilyen napon megérzi szülőfalujában Iszkázon, hogy elsuhan szülei háza felett az elmúlás angyala. Fájdalmas búcsúját megírja, de úgy, hogy viaskodik a halál csordákkal, hogy időt nyerjen az idős, útrakész szülőknek” – olvasható egy korábbi előadás leírásában.